A Magyar Hidrológiai Társaság XXIV. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2006. július 5-6.)

2. szekció: A VÍZIKÖZMŰVEK HELYZETE - Galsi Tamás, Dr. Bancsiné Dr. Tóth Mária, Techno-víz Kft.: A mikroszkópos biológiai vizsgálatok szerepe és beépítése a vízművek minőségbiztosítási rendszerébe

A vízműveknek a hálózati ivóvíz vizsgálatára vonatkozó tervezetét az önellenőrzési terv tartalmazza. A 201/2001. (X.25.) és a 47/2005. (III.11.) rendeletek meghatározzák az ellenőrző vizsgálatokra vett minták számát. A rendeletek nem konkrét mintavételi számokat, hanem minimumkövetelményeket (ill. tartományokat) írnak elő. A mintavételi gyakoriságot elsősorban az egy ellátási körzetbe táplált napi vízmennyiség határozza meg. A vizsgált víz minőségének függvényében a mintavételi gyakoriság változhat (bizonyos paraméterekre), melyet az ÁNTSZ egyedi, az adott vízműre vonatkozó határozataiban rögzít. Biológiailag stabil vízbázisra épülő vizek esetében az összes mintaszám kb. 5%-a, de vízművenként legalább 4 minta/év legyen mikroszkópos biológiai vizsgálat. Sérülékeny vízbázisból származó vizek esetén ez az arány kb. 25% legyen. A mintavételi helyek kijelölése a víziközművet üzemeltető és az ÁNTSZ feladata. A 201/2001. (X.25.) és a 47/2005. (III.11.) rendeletek csak a fogyasztási pontokon végzett vizsgálatokkal foglalkoznak, ennek ellenére az üzemeltetőnek más pontokon is kell mintáznia (lsd.: 21/2002. (IV.25.) KöViM rendelet). A hálózati betápláláshoz közeli helyen célszerű mintavételi helyet kijelölni, mivel az referencia-pont lehet a többi vizsgálathoz. Ha az innen vett minták mikroszkópos biológiailag kifogásoltak, akkor a hiba a víztisztítási-vízkezelési technológiában van. A mintavételi helyeket térben és időben is lehetőleg egyenletesen kell elosztani. 2. ábra. Korrodálódott közkifolyó A mintavételt úgy kell végezni, hogy a minta mindig az adott célnak megfelelően reprezentálja a víz minőségét. Ha nem a pangó víz vizsgálata a cél, akkor a mintavétel előtt legalább 5 perc kifolyatás szükséges. Az ejektoros közkifolyóból vett minták esetében ezen felül a nyomókart erőteljesen lenyomva többszöri átöblítés szükséges, hogy a közkifolyó tárolóterében összegyűlt lerakódások, törmelék, stb. is eltávozzanak. A külső köpenyrész sérülése esetén talaj- illetve egyéb vizekkel keveredhet az ivóvíz, emiatt a laboratóriumi vizsgálat nem a hálózatban lévő ivóvíz minőségét fogja jellemezni (2. ábra). A mikroszkópos biológiai kifogásoltság megszüntetésére számos megoldás lehetséges a vízművek részéről. Ha az ivóvízben kifogásoltságot okozó szervezetek száma nem magas, a legtöbb esetben a fertőtlenítőszer mennyiségének betáplálási ponton való megemelése elegendő. Ha ez nem vezet a probléma megszűnéséhez, akkor az adott hálózati szakasz mosatása nyújthat megoldást. A megfelelő mennyiségű fertőtlenítőszer-koncentráció és a megfelelő kontaktidő betartása alapvető fontosságú a mikroszkópos biológiai kifogásoltság megszüntetésében. Egyes kiszakaszolható csőrészletek fertőtlenítőszeres vízzel való feltöltése és későbbi leeresztése azért segíthet jobban, mert az esetleg vastagabb élőbevonatot jobban átjárhatja a klór. A mosatások után fontos az alapos átöblítés, nehogy a leváló élőbevonat-részek a későbbiekben újra problémát okozzanak. Ha az átöblítés nem volt megfelelő, az ismétlő minta rosszabb eredményt adhat a fellazult és a vízzel áramló élőbevonat-részek miatt. Ha durvább lerakódású az élőbevonat, akkor például szivacsos mosatást lehet alkalmazni. Ezt célszerű lenne az egész hálózaton elvégezni az utófertőződés elkerülése érdekében, bár tudjuk, hogy a vízművek pénzügyi lehetőségei végesek. 3