A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Dr. Konecsny Károly, VITUKI KHT., Lucza Zoltán, FETIKÖVIZIG: A hófelhalmozódás és hóolvadás jellemzői a Felső-Tiszán 2005. január-április időszakban
A hófelhalmozódás és hóolvadás jellemzői a Felső-Tiszán 2005. január-április időszakban Dr. Konecsny Károly* és Lucza Zoltán** *VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet KHT., Budapest **Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Nyíregyháza Kulcsszavak: hó monitoring, havazás, hófelhalmozódás, hóvastagság, hóvízegyenérték, hóolvadás 1. Bevezetés A Felső-Tiszán és mellékfolyóin a hófelhalmozódás és az ezt követő olvadás jelentős potenciális árhullám képző és befolyásoló tényező. A téli-tavaszi időszakokban kialakuló ár- és belvízhullámok döntően vegyes eredetűek. Az utóbbi évtized nagy felső-tiszai árvizeinek (1995. december, 1998. november, 1999. március, 2000. április, 2001. március) és belvizeinek (1999. február-március, 2000. március-április) kialakulásában és méreteiben jelentős tényező volt a vízgyűjtőn lévő hóréteg olvadásának, de ez önmagában nem okozott volna veszélyhelyzetet, szükség volt az eső alakjában lehullott csapadékra is. A felső-tiszai árvizek idején keletkezett hidrológiai szakmai tapasztalatokat számos szakfolyóiratban megjelent közleményben, kiadványban foglalták össze. Azonban a hó viszonyok alakulásával és ezek árhullámképző hatásával csak néhány hazai szakcikk foglalkozott (Gauzer 1991, Konecsny 1999, 2004). Figyelembe véve azt a fokozott figyelmet, amivel az árvízvédelmet irányító vízügyi ágazat, szakemberek, de a tágabb közvélemény kísérte a 2005. évi felső-tiszai hó helyzetet, időszerű a rendelkezésre álló adatok rendszerzése, értékelése és közreadása. 2. A vízgyűjtő hófelhalmozódást és hóolvadást befolyásoló földrajzi, éghajlati és vízjárási viszonyai A Felső-Tisza vízgyűjtőt ÉK-K felől a Kárpátok magasan kiemelkedő, több hegységből álló gerince koszorúzza. A vízgyűjtő legmagasabb pontja a romániai Radnai-havasokban lévő Nagy-Pietrosz csúcs (2303 m). A vízgyűjtő hegyvidéki részét a Máramarosi-havasok, Radnai-havasok, a Gutin, Cibles és az Avas hegységek foglalják el. Ezen a folyószakaszon a betorkoló fő mellékágak - a Tarac, Talabor, Nagyág, Borzsa, Iza, Visó nagyságrendileg azonos táplálást biztosítanak. A Szamos beömléséig a Tisza vízgyűjtőterülete 13173 km 2-re növekszik, a völgy tengerszint feletti magassága a 258 km-en 1573 m-t csökken. A Szamos a Felső-Tisza legnagyobb mellékfolyójaként az Észak-erdélyi medence vizeit gyűjti össze. Két fő ága van, az egyik a Radnai-havasok vizét összegyűjtő Nagy-Szamos, a másik a Bihar hegység keleti lejtőin eredő Meleg-Szamos és a Gyalui havasokban fakadó Hideg-Szamos egyesüléséből létrejövő Kis-Szamos. A Szamos teljes vízgyűjtőterülete 15882 km 2 , legmagasabb pontja a Radnai-havasokban lévő, 2278 m magas Ünő-kő. A Túr 1261 km 2 vízgyűjtő területét döntően az Avas és Rozsály hegységek déli és nyugati lejtői jelentik, legmagasabb pontja az 1241 m magas Kerek csúcs, amely a Rozsály vonulatához tartozik. Az ettől északra elhelyezkedő Avas hegységben ennél kisebb 600-800 m-es magasságok jellemzőek. A Rozsály és Avas hegykoszorúja zárja közre az Avasi-medencét. Ettől nyugatra kezdődik a 110-150 m magas Szatmári-síkság. A Meszes hegységben eredő Kraszna vízgyűjtőterülete 3142 km 2 , a vízgyűjtő legmagasabb pontja a Meszes és Rézhegység között kiemelkedő Priei csúcs (997 m) alatt van. A FETIKÖVIZIG működési területe földrajzi szempontból az Észak-Alföldhöz tartozik, 100-150 m tszf. magasságokkal. A Nyírség hordalékkúp-síkság, 20-30, helyenként 50 méteres domborzati szigetként emelkedik ki a környező ártéri síkságokból (Szatmár-Beregi-síkság, Rétköz). Itt található az Alföld legmagasabb kiemelkedése a Hoportyó (183 m). A vízgyűjtő terület növénytakarója, az erdősültség mértéke jelentős árvíz-hidrológiai tényező, változása árhullámcsúcs, növelő vagy csökkentő tényező. Az erdő télen számottevően befolyásolja a hó felhalmozódását és olvadását. A fák lombkoronájával borított részeken, tavasszal, a hó lassabban olvad el, mint a nyílt területeken ezért a lefolyás és beszivárgás időszaka meghosszabbodik, hevessége mérséklődik. Ugyanakkor a hosszú ideig megmaradó hórétegben lévő vízkészlet, tavaszi esőzések esetén fokozhatja az árvizek hevességét (IllésKonecsny 2000). A hóolvadás intenzitása fenyvesekben 1,6-szer kisebb, mint az erdőnélküli területeken. A nagy magasságkülönbségek miatt jelentősek a sokévi átlagos léghőmérsékleti különbségek. A magasabb hegyvidéken a sokévi átlaghőmérséklet 3-5°C, a síkvidéken 10-11°C. Nyíregyházán a téli félév sokévi átlaga 2,4 °C, a hegyvidéken ennél néhány fokkal alacsonyabb. A vízgyűjtő legcsapadékosabb térsége a kárpátaljai Szvidovec hegység déli lejtője, a Sopurka-patak, a Tarac és Talabor völgye, ahol a csapadékösszeg sokévi átlaga meghaladja az 1500 mm-t. Észak-Erdélyben csapadékos terület a Gutin, Lápos és az Avas délnyugati lejtője (1000-1400 mm). Csapadékszegények (550-650 mm) a délnyugati nedves légáramlatok elől elzárt Körösmezői-medence, Máramarosi-medence (Visó és Iza völgye), a
