A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Dr. Konecsny Károly, VITUKI KHT., Lucza Zoltán, FETIKÖVIZIG: A hófelhalmozódás és hóolvadás jellemzői a Felső-Tiszán 2005. január-április időszakban
Szamos Erdélyi-fennsíki része, a Kraszna vízgyűjtője. A FETIKÖVIZIG működési területén, 550-650 mm közötti csapadék mennyisége, területi átlagban a lehullott csapadék sokévi közepes éves összege 603 mm. 1. ábra: A Felső-Tisza Tokaj feletti vízgyűjtőjének domborzati viszonyai és vízhálózata A legcsapadékosabb hónap a június, csapadékszegény január és február hónapok. Síkvidéken a téli félévi (X-III) sokéves átlagos területi közép 237 mm (39 %). A hazai vízgyűjtő ÉK-i részén, ezek az értékek helyenként meghaladták a 290-310 mm-t, míg DNy-on 220 mm alatt maradtak. A Tisza vízgyűjtőjében a hóolvadásból keletkező hólé százalékos részesedése az évi átlagos területi aktív csapadékátlagból eléri a 20 %-ot, december-április időszakban végig 25 % felett van, de január-március hónapokban 70 % felett. A hólé maximális százalékos részesedése februárban a legnagyobb, sokévi átlagban eléri a 80 %-ot (Péczely 1971). A hőmérsékleti adottságok következtében, ezek az arányok az alföldön kisebbek, a magasabb hegyekben nagyobbak. Más kutatás szerint a Kárpátok alpesi szintjein az évi csapadék 50-75 %-a hó formájában hullik, síkvidéken 15-20 % (Újvári 1957, 1972). Így a Felső-Tiszán a hófelhalmozódás és hóolvadással kapcsolatos hidrológiai vizsgálatok elsősorban a január-március időszakra kell összpontosítsanak és elengedhetetlen a vízgyűjtő külföldi, hegyvidéki részeinek éghajlati-vízrajzi ismerete. A hóolvadás intenzitásától és időtartamától függően egy tavaszi árhullám jelentősen különböző mederteltségekre futhat rá, és különböző vízszintekkel vonulhat le. A Felső-Tisza hazai folyószakaszainak lefolyási viszonyaira döntően a külföldi (kárpátaljai és erdélyi) vízgyűjtőterületeken felhalmozódott hó olvadása van hatással, míg a hazai terület hóvízkészlete főleg belvízi elöntéseket okozhat. A vízgyűjtő hegyvidéki részén a hófelhalmozódás október-november hónapban indul, és április-május hónapban szűnik meg, maximális értéke általában február második felében következik be. Kezdetének és befejeződésének időpontja a tszf. magasság függvényében változik, a magasabb hegyvidéken a hó 6 hónapig is megmarad, az alföldi területeken legfeljebb 3-4 hónapig. A Felső-Tiszán az évi tetőző vízállások legnagyobb 17-22 %-os gyakorisága márciusban, a második legnagyobb gyakoriság áprilisban (13-16 %), tehát a hegyvidéki hóolvadás időszakában jellemző (Illés-Konecsny 2001). A téli időszakban a hóolvadás esetenként egybeesik a folyókon lévő jég megindulásával, ami fokozott veszélyt jelenthet. Összesítve a november-április közötti hideg időszakban - amikor az árhullámok kialakulása eső és hóolvadás együttes hatásaként jönnek létre - az évi tetőző vízállások 77-80 %-a keletkezett. 3. A hómonitoring hazai és nemzetközi viszonylatban A FETIKÖVIZIG működési területén a hó vastagsága, illetve a hótakarós napok számára vonatkozó észlelések 50 állomásnál történnek (1 állomás/109 km 2 ). Ötnaponkénti hóvízegyenérték mérést viszont csak 13 állomásnál végeznek, ami síkvidéki viszonyok között elégségesnek mondható (1 állomás/419 km 2 ). 2
