A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Hoszták Ferenc, FETIKÖVIZIG: Árvízvédelmi művek fejlesztése a Szamos folyón napjainkig

tervezte, 3 m koronaszélességgel, 1:3 és 1:2-es oldalrézsűkkel. A terv tehát már meg volt, de nem voltak meg az ármentesítő társulatok, amelyek azt végrehajtsák. Pedig az 1888. évi árvíz a gyenge töltéseket - feljegyzések szerint - 26 helyen, összesen 1690 m hosszban szakította át. Ugyanakkor, amikor a Szamos mentén még nem voltak ármentesítő társulatok, a tiszai társulatok zöme már 30-40 esztendős múltra tekintett vissza. „Ha a Szamos árvizének Szatmár feletti kiöntései is megakadályoztatnak s a Szamos és Tisza árvizének tetőzésével Vásárosnaménynál a Kraszna árvizének tetőzése is találkozik, akkor az 1888. évi, mint a Szamos eddig jegyzett legmagasabb vizszineihez viszonyitva, a. szatmári mérczén 1888. évben jelentkezett 633 cm. legmagasabb, vizszin felett még 69 cm, a nábrádi mérczén ugyanazon évben jelentkezett 740 cm legmagasabb vizszin felett még 146 cm és a v.-naményi mérczén is ugyanakkor jelentkezett 900 cm. legmagasabb vizszin felett még 71 cm. vizszinemelkedés volna várható, azaz a várható vizállás.Szatmárnál 702, Nábrádnál 886 és V.-Naménynál 971 cm-t tehetne 0 pont felett.” 5. kép A Szamos folyó tényleges kiépítendő töltés magasságának hossz-szelvénye (előlap) A bal parton az 1894-ben alakult Ecsediláp Lecsapoló és Szamos-balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat megfelelő műszaki tervek alapján végezte a töltésépítést és azt 1899-ben be is fejezte. A töltést 1933 -1943, majd 1947 és 1952 között újból erősítették és emelték. A jobb parton 1902-1914 között, mintegy 37 km hosszban a Szamos-jobbparti és Tisza-balparti Töltésfenntartó Érdekeltség igyekezett a bal parti töltés megépülte által előállott veszélyesebb helyzetet orvosolni a jobb parti töltés építésével, de a kérdés teljes megoldása már az 1914-ben megalakult Tisza-Szamosközi Társulatra maradt. A Társulat a kitört első világháború alatt kényszerű szünet után 1926-ban folytatta, és 1929-re befejezte a töltésépítést. A Szamos balparti töltések Szatmártól Olcsváig, onnan pedig mint a Kraszna-csatorna balparti töltésének folytatása Vásárosnaményig lett tervezve, a Szamos mindkét parti töltéseinek kiépítése esetén a számított vízszintfeletti egy méter magas koronával. A szamos jobbparti töltések Szatmártól Apáti-ig tervezték ugyanolyan méretekkel, mint a balpartiak a költségek a 67.300 méter töltésnél 757.677 Ft 16 krral voltak előirányozva. A töltések magasságának megállapításánál a várható vízszintemelkedés Szatmárnál 21 cm, Csengernél 50 cm, Rápoltnál 135 cm, Olcsvaapátinál 38 cm és Vásárosnaménynál 61 cm-rel volt számítva, Szatmárnál 1500 m

3 maximális vízmennyiséget alapul véve. 2.2. Az 1932-es árvizet követő fejlesztések (1932-1970) A Szamoson megépült töltések 1932-ben (alsó szakasz) kapták az előző mértékadó szinteket meghaladó árvizet. Az árvíz a 2+500-21+000 tkm szelvények között átlag 1,0 m-el haladta meg az 1888. évi tényleges árvízszintet. A töltést csak nyúlgátakkal tudták megvédeni. A töltést az 1932. évi tényleges árvízszintek figyelembevételével az alsó 20 km-es szakaszon tovább fejlesztették. A jobb parton átlagosan 1,0 m-es, a 11