A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Hoszták Ferenc, FETIKÖVIZIG: Árvízvédelmi művek fejlesztése a Szamos folyón napjainkig

balparton pedig 1,0 m „magassági biztonsággal” magasították és erősítették. Az 1950-es évek elején (19481954 között) a fejlesztést a Szamos jobb partján a komlódtótfalui szakaszon 4 km hosszban folytatták (magasították), majd a 1960-as évek második felében pedig a Kérsemjén és panyolai szakasz egy-egy részén a töltést áthelyezték. 1953-ban a VITUKI az addig kisebb-nagyobb mértékben eltérő jobb és balparti árvízszinteket egyeztette és az 1932-es, valamint az 1888-as árvízszintek burkolóvonala figyelembevételével mindkét partra érvényes, mértékadó árvízszintet határozott meg. 2.3. Az 1970-es Tisza-völgyi árvíz és fejlesztések (1970-2004) Az időszak meghatározó eseménye az 1970. májusi árvízkatasztrófa volt, amely teljesen felborította a FelsőTiszavidék Vízgazdálkodási Kerettervben megfogalmazott elképzeléseket és célkitűzéseket, hiszen a Tisza Tiszabecsnél 107, Vásárosnaménynál 12, a Túr Garbolcnál 80, a Szamos Csengernél 159 cm-el haladta meg az addigi LNV-t és a hazai, valamint külföldi gátszakadások sürgetővé tették az öblözet árvízvédelmi rendszerének felülvizsgálatát és mielőbbi fejlesztését. Május 4-5-én megszakításokkal, erős lehűlés nyomán 10-25 mm csapadék hullott a folyók vízgyűjtőjén. Május 8-10-e között főleg a Tisza és a Szamos hegyvidéki vízgyűjtőjében esett 30-40 mm eső átáztatta a felszínt, feltöltötte a folyómedreket. Május 12-én a folyók vízgyűjtőterületére újabb, nagy intenzitású, koncentrált, 60 mm-t meghaladó csapadék zúdult, amely egyes helyeken meghaladta a 100 mm/napot (Huszt 126 mm, Beszterce 117 mm). A csapadékzóna kiterjedése többszörösen meghaladta a Tisza és a Szamos vásárosnaményi szelvényére vonatkozó 29 000 km

2-es vízgyűjtőterület nagyságát. Az átázott talajfelszín következtében a lehullott csapadék igen nagy hányada a folyókban gyűlt össze, beszivárgás alig volt. A gyors lefolyás miatt a Tisza és a Szamos folyók országhatár menti vízmércéin már május 14-én az addigi LNV értéket jelentősen meghaladó vízállásokat mértek. A kialakult rendkívüli vízszintek erősen próbára tették a védműveket és a védekezőket. 2. táblázat Tetőző vízállások az 1970-es árvíz idején Folyó Vízmérce 1970 előtti max.(cm) Ideje 1970. évi max. (cm) Ideje Különbség Tisza Tiszabecs 573 1947 680 1970.V.14. + 107 cm Szamos Csenger 743 1888 902 1970.V.14. + 159 cm Túr Garbolc 560 1966 640 1970.V.14. + 80 cm A táblázatból kitűnik, hogy a Tiszán, Szamoson, Túron közel egyidőben következett be a tetőzés, és a tetőző árhullámok majdnem egyszerre érkeztek Vásárosnaményhoz, ahol a 912 cm-es tetőző vízállás szintén meghaladta az 1888. évi 900 cm-t. Az áradás hevességére jellemző volt, hogy a Tisza tiszabecsi vízmércéjén a vízállás 1970. május 13-án 12 órakor –ekkor rendelték el az I. fokú készültséget- még 250 cm volt. Május 14-én reggel 6 órakor a vízállás 680 cm-re emelkedett, 107 cm-rel meghaladva az addigi maximumot. A Túr Garbolcnál május 14-én 3 órakor tetőzött 640 cm-rel. Hosszú szakaszokon kellett meghágás ellen védekezni. 500 m-en még az 1966-ban befejezett erősítés is alacsonynak bizonyult és 21 km-en 10-20 cm-re közelítette meg a víz a töltés koronáját. A Túr balparti határszelvényében - ahol a töltés az országhatárral járó korlátozás miatt kézzel épült - nem sikerült eredményesen védekezni és a meghágásból töltésszakadás lett mintegy 15 m hosszban, részben magyar, részben román területen. Az itt kiömlött víz ellen sikeres lokalizációs munkát végeztek Garbolc és Nagyhódos között, amíg a Sáréger völgyében a beömlött víz a csatorna jobb parti természetes magaspartját mintegy 400 m-en meghágva, 1970. május 16-án 20 órakor a védekezési vonalak mögött rátört a töltésekkel körülzárt Kishódosra és Nagyhódosra. Az áradás a települések nagy részét órák alatt elpusztította. A Szamos árhulláma Csengernél, illetve a jobb parti Komlódtótfalunál május 14-én 20 órakor, az addigi LNVnél (1888. évi 743 cm) lényegesen magasabb 902 cm-es vízállással tetőzött. A vízszint sok helyen 10-30 cm-rel, sőt egyes helyeken 40-50 cm-rel haladta meg a töltés koronaszintjét. A védekezők gigászi küzdelemmel órák alatt építettek ki 23 km hosszban nyúlgátat. A rendkívüli erőfeszítések ellenére május 15-én hajnali 2 és 4 óra között a víz meghágta a töltést előbb a jobb parton Nábrád határában, utána a bal parti Tunyogmatolcsnál. A töltésen átcsapó víz fokozatosan gyengítette annak szelvényét, majd átszakította. A Tisza-Szamosköz helyzetét a nábrádi gátszakadás mellett döntően a Szamos romániai szakaszán történtek határozták meg. Ott ugyanis a folyó jobb parti gátja 9 helyen, összesen 1113 m hosszban átszakadt, és az 12