A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Hoszták Ferenc, FETIKÖVIZIG: Árvízvédelmi művek fejlesztése a Szamos folyón napjainkig
Így már 1890-ben elkészült a Szamos új torkolati szakasza mintegy 1300 m hosszban, amelynek eredményeképpen a Szamos nem Jánd községgel szemközt, hanem jó két kilométerrel lejjebb, Gergelyiugornyával szemközt torkollik a Tiszába. Ettől kezdve vált a szabályozatlan Túr a Szamos helyett a Tisza mellékfolyójává. A további mederátvágások tervszerű végrehajtását az 1895. évi XLVIII. Tv . biztosította. 4. kép A Tisza-Szamosközi Társulat háború után megépült művei Így épült meg a sályi, porcsalmai, rápolti, tunyogi, kéri, kérsemjéni, szamosszegi és ezek között a legjelentékenyebb, a cégény-matolcsi 8 km hosszú átvágás, amely 25 km hosszú kanyarulatsorozatot iktatott ki. A nagy átvágás két partján egyidejűleg megépült az árvédelmi töltés, 600 m széles hullámtérrel. A Szamoson összesen 22 átmetszés készült, 26 km hosszban. A folyó hossza a torkolat és a határ között 52 km-re csökkent. A folyószabályozás során 27 helyen, összesen 17 km hosszban létesültek partbiztosítások, amelyek a mozgásban levő folyómederrel szemben a veszélyeztetett töltések és községi belsőségek védelmét szolgálják és mederrögzítő szerepük is van. „A Szamosnak 1896 aug. 30. Cégénytől Matolcs alsó végéig terjedő 23,5 km. hosszu szakasza holt mederré tétetett az e helyett fél millió forintot meghaladó költséggel, másfél évi szorgalmas munkával s egy millió köbmétert meghaladó földkiemeléssel, állami költségen létesített 7640 m. hosszu egyenes ásott meder megnyitása által.” A szabályozott Szamos mai jellemzői: a vízszín esése 20-33 cm/km, mederszélessége 150-180 m, hullámtéri szélessége 400-500 -600 m. Kisvizét 1871-ben rögzítették, s a vízmércék erre a „0" vízre vonatkoznak. Legkisebb vízhozama 9 m 3 /s és legnagyobb 1950 m 3 /s. Hazánk folyói közül a Szamos vize szállítja a legtöbb lebegtetett hordalékot, ami évi 4-5 ezer m 3-t tesz ki. Görgetett hordaléka Csengernél még kavics, ami fokozatosan homokká, majd a torkolatnál iszappá finomul. A Felső-Tisza bal parti töltésépítések építése szorosan összefüggött a Szamos jobb parti töltésének megépítésével, mert a Tisza-Szamos torkolatánál a nyílt hullámtér csak akkor volt megszüntethető meg, ha mindkét töltés kiépült. Ugyanis míg a Szamos bal partján Rápolt és Szamosszeg között már a XVIII. század vége felé összefüggő töltés volt, addig a jobb parton nem volt töltés. Nem volt rá szükség, mert a mederből kilépő árvizek az egyes fokokon, partmélyedéseken keresztül a távolabb és mélyebben fekvő FehérgyarmatSzamos-torok közötti mocsárvilágban tűntek el. Egész más volt a helyzet a Szamos bal partján. Itt azért védekeztek a községek az árvizek kiöntése ellen, mert az Ecsedi-láp keletibb széle a Rápolt-Szamosszeg vonalon nagyon közel volt a községekhez és szamosi árvízi kiöntés esetén az a veszély állott elő, hogy az Ecsedi-láp emelkedő vízszíne eléri a községi belsőségeket és a községek legjobb esetben is körülzárt szigetek maradnak a víztengerben. A XVIII. század utolsó negyedétől a XIX. század utolsó évtizedéig eltelt több mint 100 év alatt a községek és magánosok újabb és újabb töltésszakaszokat építettek ki, a meglevőket összekötötték, azonban az első átfogó és műszakilag megfelelő tervet csak a XIX. század vége felé készítette a Vásárosnaményban székelő Folyammérnöki Hivatal. Ez a terv az 1884. évi árvizet vette mértékadónak és a töltéseket 1 -1,5 m-rel e fölé 10
