A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Dávid Zoltán - Seres István, FETIKÖVIZIG: A Felső-Tisza Tiszalök-Záhony közötti szakaszának víziút fejlesztése

A víziúthálózat korlátozott kiterjedése miatt, csak a vízparti települések érhetőek el közvetlenül víziúton. Ha feladó, vagy a rendeltetési állomás nem a víziút mellett helyezkedik el más szállítóeszközökkel való fel- és elfuvarozásra, és egyben átrakásra van szükség, amely megnöveli a szállítási költségeket. A "háztól-házig" való szállításokra tehát a hajózás korlátozottan alkalmas, így a kombinált szállítási láncok egyik elemeként vehető igénybe megfelelően nagy szállítási távolságok esetén. Nem kedvező tulajdonsága a vízi közlekedésnek az, hogy kis sebességű, ezért ezt az ágazatot választva nagy időráfordítással kell számolni. A belvízi teherhajók menetsebessége a hegymeneti-, vagy völgymeneti haladástól, a vízállásviszonyoktól és a továbbítási technológiától függően 10-20 km/h, azaz lényegesen kevesebb, mint a vasúti, vagy közúti járműveké. Így a belvízi hajózás gyakorlatilag nem vehető számba a sürgős továbbítást igénylő rakományok esetében. Az úgynevezett kereskedelmi sebességet illetően a helyzet azonban kedvezőbb. A belvízi hajók bizonyos feltételek megléte esetén 24 órás menetben közlekednek és sem zsúfoltsággal (csúcsforgalommal), sem pedig hosszas határkezeléssel (várakozással) nem kell számolni. Így a kereskedelmi sebesség egyes viszonylatokban megközelítheti a vasúti, vagy akár a közúti szállítások kereskedelmi sebességét is. A szállítások viszonylagos lassúságából adódik az a hátrány, hogy vízi szállítás esetén megnövekszik az áruk előállításába (az előállítástól az értékesítésig) befektetett tőke megtérülési ideje. A belvízi hajózás megbízhatósága a pontos időre való leszállítás tekintetében általában alacsonyabb színtű, mint a közúti, vagy a vasúti közlekedésé. Ennek fő oka, hogy a szállítások időtartamát nagyobb mértékben befolyásolják a természeti körülmények (az időjárás és a vízállásviszonyok). Korszerű navigációs módszerek, valamint megfelelő hajóútkitűzés és a szélsőséges vízállás-viszonyoktól mentes víziutak (csatornázott folyók) esetén a szállítások pontossága - illetve a külső körülményektől való függetlenítése - azonban nagymértékben fokozható. Mindenesetre, általánosan elfogadott tény, hogy a hajózás nehezebben tud részt venni a "just in time" típusú szállításokban, mint egyéb közlekedési módok. Ez azt jelenti, hogy a folyamatos termeléshez szükséges alapanyag-, vagy alkatrész- (illetve részegység-) ellátáshoz víziszállítások esetén megfelelő pufferkészleteket kell képezni, amely további költségkihatással jár. Egyik furcsa jellegzetességét a vízi közlekedésnek egy vizsgálat tárta fel, amely szerint a fuvaroztatók a közlekedési eszközök kiválasztásakor a legnagyobb súlyt értelemszerűen a megbízhatóságra és az olcsóságra helyezik. Ezeket a tulajdonságokat nyilvánvalóan elsősorban a közútnál és másodsorban a vasútnál, valamint a belvízi hajózásnál találták meg, amint ezt a közúti forgalom elmúlt évtizedek alatt végbement roppant fejlődése mutatja. Mindenesetre a fuvaroztatók meglepően keveset tudnak a belvízi hajózás szolgáltatási profiljáról. A belvízi hajózás rossz arculata a fuvaroztatók szemében általában nem tényeken, hanem a hiányos ismereteken alapul. Ősszegezve kijelenthetjük, hogy a viziközlekedés környezetbarát fuvarozási mód. Energiafelhasználása, levegőszennyezése töredéke más fuvarozási módoknak, zajártalma gyakorlatilag nincs. Mérsékli a közúti infrastruktúra terhelését, a közlekedés zsúfoltságát, és ezzel enyhíti a balesetveszélyt. A hajózás externális költségei egységnyi fuvarozási teljesítményre vetítve egyharmadát teszik ki a vasúti, és egy tizedét a közúti közlekedés által a társadalomra rótt terheknek. Az említett előnyöket és hátrányokat összevetve a hajózás a nem sürgős rendeltetésű, terjedelmes szállítmányt képező tömegáruk (szén, koksz, gabona, homok, kavics, cement, fa...), egyszerre történő szállítását végezheti gazdaságosan regionálistól transzkontinentálisig terjedő viszonylatban. (Benedek Z. 1992) A jelentős gazdasági előnyök, a vízi utak kapacitásának kihasználatlansága, a hátrányok mellett is indokolják a hajózás fokozott igénybevételét a nagytömegű árúk szállítására. A belvízi hajózás egyik fontos ága az átkelő (komp- és rév-) hajózás. Folyóink nagyon hosszú szakaszain nincs még híd. Így a gépjárműveket és személyeket kompokkal szállítják át a vízen. A tarifa rendkívül kedvezővé teszi a kompok használatát a gépkocsival fuvaroztatók számára. Lényegesen, sokszor nagyságrenddel többe kerülne kerülő úton, a legközelebbi híd igénybevételével a jármű átvitele a túlsó partra. Az áruszállító hajók jellemzője: NAGY MENNYISÉGŰ ÁRU KIS SEBESSÉGGEL NAGY TÁVOLSÁGRA szállítása esetén a leggazdaságosabb szállító eszköz. 5