A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

4. szekció: ÁVÍZVÉDELEM - Dávid Zoltán - Seres István, FETIKÖVIZIG: A Felső-Tisza Tiszalök-Záhony közötti szakaszának víziút fejlesztése

II. A HAJÓZÁS SZEREPE A KÖZLEKEDÉSBEN A hajózáson olyan célszerű közlekedési tevékenységet értünk, melynek feladata az, hogy tárgyakat és személyeket szállítson belvízen vagy tengeren. A vízi közlekedés eszköze az úszómű. Ez az elnevezés a szárazföldi közlekedés jármű megnevezésének megfelelője. A belvízi hajózásnál meg szokás különböztetni folyami nagyhajózást és kishajózást. A szállító tevékenység alapján a nagyhajózás a távolsági nagy mennyiségű áruszállításokat végzi. A hazai vízi utak – a Duna és Tisza vízrendszere – földrajzi fekvése adott, általában észak-dél irányú, ezzel szemben az áruforgalom gyakran nyugat-keleti irányú. A vízi útrendszerünk jelenleg olyan szállítási útvonal, melynek átbocsátó kapacitása nincs kihasználva, szemben a túlterhelt vasút és közút pályájával. A növekvő vasúti, közúti forgalom kénytelen emelni a járművek – tengelynyomását – különösen a speciális szállítóeszközöknél –, ami egyben a pálya gyorsabb romlására, illetve, a fenntartási költségek emelkedésére vezet. Ezek a költségek egyedül a közlekedés miatt merülnek fel. Ezzel szemben a vízi út általában – hazai vonatkozásban pedig kizárólagosan – sohasem egyedül a vízi szállítás céljára szolgál, hanem vízgazdálkodási, árvízvédelmi feladatot lát el. Ez az oka annak, hogy azokat a szállításokat, amelyeket vízi úton lehet lebonyolítani, feltétlenül indokolt és szükséges a vízi útra átterelni, s ez által tehermentesíteni részben a vasutat, s jelentős mértékben a közutat. Akkor kísérelhetjük meg a magyar belvízi közlekedés jelenkori állapotát ábrázolni és jövőbeli szerepét tervezni, koordinálni a közlekedés ágazati struktúrájában, ha jól ismerjük annak rendszerjellemzőit, vagyis előnyeit és hátrányait, összevetve a többi közlekedési ágazattal. Vegyük tehát szemügyre ezen jellemzőket! A belvízi hajózás szerepét és jelentőségét a közlekedésen belül alapvetően meghatározzák az előnyei és hátrányai más szállítási módokhoz képest. Más szállítási módokkal összehasonlítva a belvízi hajózás a következő előnyöket nyújtja: • a méretek (tömegszerűség, nagy távolságok) gazdaságossága, • a leggazdaságosabb szállítási mód az externális és az infrastruktúra költségeket illetően, • környezetbarát szállítási mód és ezáltal hozzájárul az élet minőségének javításához, • biztonságos. A belvízi hajózás hátrányai, illetve hiányosságai a következők: • a hálózat földrajzi kiterjedése korlátozott, • a belvízi hajózás magasabb szintű szervezettséget igényel a termelési/szállítási láncban, • a szállítás lassú, • a belvízi hajózás megbízhatósága néhány esetben kisebb, mint egyéb szállítási módé. Nézzük meg egy kicsit részletesebben mit is jelölnek ezek a kifejezések! A "méretek gazdaságossága" abból adódik, hogy a szállítások egy tonnára vetített fajlagos költsége (az önköltség) annál kisebb, minél nagyobb a jármű szállítóképessége, azaz egy tételben minél nagyobb árumennyiséget képes szállítani. (Ez azzal a megkötéssel igaz, hogy ha a szállítások alatt a jármű ténylegesen a szállítóképességét megközelítően van kiterhelve.) Egy, a felső-tiszai hajózásban szokásosan alkalmazott 400 tonna hordképességű áruszállító hajó 10 db 40 tonnás vasúti kocsival, vagy 13 db 30 tonnás kamionnal helyettesíthető. Természetesen a hajóméretek növelésének gátat szabnak a víziúti adottságok, illetve a kereskedelmi sajátosságok (a fuvarozásra felajánlott tételnagyságok). A nagy hajóméretek még azt a további előnyt nyújtják, hogy a hajózás rendkívül alkalmas egyedi, nagytömegű (túlsúlyos), vagy túlméretes rakományok szállítására. Szintén a méretek gazdaságosságával kapcsolatos az, hogy a szállítások tonnakilométerre vetített önköltsége annál kisebb, minél nagyobb a szállítási távolság. A belföldi szállítások távolsága általában 50-100, esetleg 200 km. A közepes, 100 km-es szállítási távolságon a tarifa gépkocsi/vasút/hajó = 20/2/1 arányban alakul. Ez a kedvezőnek látszó összehasonlítás csak akkor érvényes, ha valamelyik ágazatnál nem merül fel a többlet fel- és elfuvarozás, illetve újabb átrakás. A hajózásnál a legtöbb esetben 15-30 km-es fel- és elfuvarozással kell 3