A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Lucza Zoltán, FETIKÖVIZIG: A Víz Keretirányelv előírásainak megfelelő monitoring kiépítése – vízrajzi ISO Minőségirányítási Rendszer bevezetése és alkalmazása működési területünkön
3. ábra Tisza Técső vízrajzi-vízminőségi- és Huszt-Tiszakirva vízrazi távmérő állomás 2. Az EU VKI elvárásainak megfelelő állomáshálózat kialakítása A vízrajzi hálózatban jelenleg mért paramétereket amelyek a nagy múltra tekintő hazai vízrajzi szakmai szempontok szerint lettek meghatározva össze kell vetni az EU VKI szempontjainak leginkább megfelelő mennyiségi jellemzőkkel. E munka eredményeként össze kell állítani a mindkét követelményrendszernek eleget tevő mérési paraméterek listáját. A felszíni mennyiségi monitoring a meglévő törzsállomások felhasználásával, az üzemi állomások fejlesztésével és integrálásával, valamint új állomások létrehozásával valósítható meg. Ez egyaránt biztosítani fogja a vizek állapotának megismerését és folyamatos nyomon követését, valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítését. Elérendő cél, hogy a víztestekre vonatkozóan a –fejlesztés eredményeképpen létrejövő- vízrajzi hálózatban keletkező adatok, az időszakos állapotfelmérések, valamint az üzemi mérések során keletkező információk egységes adatbázisba kerüljenek. Ezek együtt elégítsék ki a Keretirányelv elvárásait, ugyanakkor tegyék lehetővé az országos és térségi vízgazdálkodás feladatainak ellátását is. Az állomással nem rendelkező 10-100 km 2 vízgyűjtőterületű víztestekhez ki kell jelölni a térségre jellemző víztestet amelyről rendszeres állapotfelvétel készül. Az adathiányos víztestek állapotát a csapadék-lefolyás adatok, hidromorfológiai és hidrológiai hasonlóság alapján a megfigyelt víztest analógiájával lehet megismerni. A 100-1000 km 2 vízgyűjtőterületű víztesteken sem folyik mindenütt a vízállás megfigyelés mellet vízhozammérés is (pl. Lápi főcsatorna, Belfő csatorna). A nem megfigyelt víztestek állapotát a monitorozott víztestek állapotának figyelembevételével, analógia alapján, valamint évenként rendszeresen végzett expedíciószerű állapotfelvétel eredményeiből lehet megismerni. Az 1000-10.000 vízgyűjtőterületű víztesteken (pl. Túr, Kraszna folyók) megbízható mennyiségi megfigyelés folyik. A monitoring felülvizsgálatát a különböző (vízminőségi, vízkészlet-gazdálkodási, vízkárelhárítási stb.) igények összehangolása után lehet elvégezni. A 10.000 km 2-nél nagyobb vízgyűjtőterületű víztesten (pl. Tisza, Szamos folyók) a VKI elvárásainál nagyobb számú mérőállomás üzemel, ezért az állomások számának további bővítésére nincs szükség. Növelni kell viszont az állomásokon mért paraméterek számát. A rendszeresen észlelő állomások mellet expedíciószerű hidromorfológiai állapotfelvételeket hat évenként kell végezni. A tavak esetében a mennyiségi méréseket ki kell terjeszteni a felszíni víztestként nyilvántartott valamennyi tóra. Mérni kell a vízállást –a folyóknál kisebb gyakorisággal- meg kell határozni a vízállás-víztérfogat összefüggést, hat évenként részletes hidromorfológiai felmérést kell végezni. Magyarország vízkészletének mintegy 90 % a határokat metsző felszíni vízfolyásokon keresztül érkezik az ország területére. A határon kívüli területekről nem rendelkezünk a vízgyűjtő-gazdálkodási és vízkárelhárítási feladatok által megkövetelt hiteles és operatív adatokkal, információkkal. 4