A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

3/a. szekció: VÍZI KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM; A VKI bevezetésével kapcsolatos kérdések - Dukay Igor, RENATUR 2005 Bt.: Kisvízfolyások „jó ökológiai állapotának” medermorfológiai vonatkozásai, megvalósítása és fenntartása

A medermorfológia és a halfauna kapcsolatára a következő példákat említem: Az alábbi ábra egy középhegységi vízfolyás (pl. Morgó-, Bükkös-patak) természetes mederfejlődését mutatja be, de a nagyobb vízfolyásokra és az alacsonyabb térszínek hajdani patakjaira (pl. Gombás-, Sződrákos-patak egyes szakaszai) is igaz, ill. igaz lehetett. 1. ábra: A természetes, kanyarulatos vízfolyás morfológiája Az ilyen markáns mederfejlődéshez elegendő vízhozam, esetleg megfelelő esésviszonyokon keresztül mozgatóerő szükséges. (Ld. még fényképmelléklet 2., 3., 4. sz. kép.) (A geológiai preformáltság is szerepet játszik, hiszen egyes szakaszokon a kőzetanyag, a tektonika is meghatározza a kanyarulatfejlesztés lehetőségeit. A hossz- és keresztszelvény menti változatosság ekkor is magas lehet!) A kanyarok külső ívén mélyebb (0,3-1,5 m) medencék alakulnak ki, melyek a nagyobb (15-30 cm) domolykók élőhelyei, míg a peremi, átmeneti zónákban (be- ill. kifolyó szakaszon; 0,05 – 0,3 m) a kisebbek (0-20 cm) fordulnak elő. Hirtelen árnyékra vagy zajra a medencékben keresnek búvóhelyet. A vele gyakran együtt előforduló kövi csíkokat inkább a medencék közötti zúgók sekély, gyors vizében, a kövek, kavicsok között találjuk. Meneküléskor is inkább rejtőszínükre hagyatkozva bújnak meg a kavicsok közti résekben. A Petényi-márnák (max. 30 cm) a medencékben, a fenékrégióban fordulnak elő, míg a fürge csellék (max. 10 cm) inkább vízközt, a domolykókhoz hasonlóan a fenék és a felszín között gyakran a teljes vízoszlopban fordulnak elő. Az ivadékok a ragadozók (pl. a mindenevő domolykó) és a táplálék miatt a sekélyebb, lassabban áramló, könnyebben felmelegedő szélvizekben tanyáznak. Egyes fajok szaporodási időszakban az ivadékoknak és az ívásnak megfelelő ívóhelyet keresnek: ezért a pisztrángokhoz hasonlóan a domolykó is feljebb hatolhat a vízfolyásban. A vízmennyiség gyakran a szaporodási időszakban nagyobb, így a vándorló, ösztöneiknek engedelmeskedő állatokat az elöntött sekély vízszegélyek és talán a lebegő anyagok általi fedettség is segíti. Utolsó példaként említem: kisebb vízhozamú patakok hosszan kiszáradhatnak, de menedékhelyekként, refúgiumokként a kisebb-nagyobb vizet tartó gödrök szolgálnak! (Pl. a Morgó-patak nógrádi ágában a 2003-as aszály idején így menekültek meg a csellék.) A halak előfordulását a ragadozók is ismerik: kisebb patakokon, pl. a jégmadár, a feketególya, a szürkegém vadászik halakra. Előbbi a gödrök fölé hajló ágakon les és zuhan a zsákmányra (max. 8 cm-es halak), utóbbiak a vízben gázolva rejtett erdei szakaszokon a nagyobb falatokat részesítik előnyben. Eltérő térszínen számtalan példa helyett csak a következőket említem: A hajdani kisebb dombsági, síkvidéki vizek esetében a völgytalp és meder kommunikációja megvolt: erre a jelenlegi mocsár- és lápmaradványok között elvétve megfigyelhető, még nem beszántott medrek és régi térképek utalnak (ld. még 5. melléklet térképe). Ilyen medreken kívüli nedves-vizes élőhelyeken élt a lápi póc (10 cm), de a compó (25 cm), a csuka (kisebb vizekben max.: 50-60 cm), a vörösszárnyú (20-25 cm), az aranykárász (25 cm) és a réticsík (25 cm) is tömeges volt. Hajdan gazdasági jelentőségük is volt; pl. a ma már fokozottan védett, Vörös könyves póccal disznókat etettek, a csík pedig a csíkos káposztáról ismert. A compó ma Nyugaton keresett cikk … 3. fejezet: Völgy- és medermorfológiai viszonyokat ért antropogén hatások A vízfolyások – mint felszín-, egyúttal tájformáló erők – sajátos dinamikája (melyre a hordalékfelvétel, leadás, kanyarulatfejlesztés tekintetében az előző fejezet ábrája és mellékletben közölt fotói is például szolgálnak) a morfológiai jellemzők, egyúttal az élővilág sokszínűségét is eredményezi. Az emberi haszonvételek (korábban: rét- és legelőgazdálkodás, halászat, vízimadarak elejtése, tojásgyűjtés, malmok, …) és világkép változása (erőteljes technizáció) erőteljes nyomot hagyott bolygónk felszínén: kialakult a kultúrtáj. Fő jellemzője a völgyek és medrek morfológiájában is szembetűnő homogenitás: négyzetes szántókhoz igazított egyenes és mély medrek, a széles átmeneti nedves területek nélkül. 4