A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Mrekva László, ADUKÖVIZIG: A vízgyűjtő-gazdálkodás nemzetközi tapasztalatai - szemelvények a Szt. John folyó vízgyűjtő-gazdálkodási tervéből

10 2.6.1.2. JAVASLATOK ÉS ÚTMUTATÁSOK I. ÁLTALÁNOSSÁGBAN A vízgyűjtő-gazdálkodás gyakran provinciális érdekeltséggel és megoldhatatlan problémákkal jellemezhető. A vízgyűjtőgazdálkodási szakemberek tudnak és kell is, hogy egymás tapasztalataiból, sikereiből és kudarcaiból tanuljanak. A társadalmi részvétel és felhatalmazás elengedhetetlen feltételei a fenntartható fejlődés elérésének. Hatékony társadalmi részvételt biztosítása, az információhoz történő hozzáférési jog megléte valamint a döntéshozatali folyamatokban való aktív részvétel szükséges a törvényes megalapozottsághoz. Hozzáférhető anyagi források kellenek a társadalmi részvételi folyamat eredményeinek végrehajtásához.A társadalmi részvétel hatékony megközelítése és módszertana segít megtervezni annak különböző kultúrákban való alkalmazását, és talán segít legyőzni a hatóságok részéről jelentkező ellenállást. II. INTÉZMÉNYI RENDSZER A vízgyűjtő-gazdálkodás intézményrendszerének kell előremozdítani a szükséges koordinációt a vízgazdálkodási szektoron belül és a vízgazdálkodási szektor és más szektorok (mint, földhasználat és környezet) között azért, hogy elérjük a fenntartható vízhasználatot és fenntartsuk a folyó rendszer egyensúlyát. Az intézményrendszer jelenthet felhatalmazást is. Minden érintettnek aktív szerepet kell játszani a vízgyűjtő-gazdálkodásban, beleértve a gazdasági érdekcsoportokat, a helyi közösségeket, a környezetvédelmi NGO-kat és a nőket is. Jól definiált, tisztán megfogalmazott és átlátható intézkedések, közvetítő, szabályozó és egyéb irányító feladatok kellenek. A vízgyűjtő bizottságoknak a vízgyűjtőt keresztül szelő adminisztratív határokat kell létesíteni, azért hogy a szükséges kormányközi koordinációt előremozdítsák platformot biztosítva a tárgyalásoknak. Decentralizációt kell folytatni amennyire csak lehetséges, azért, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodás minél közelebb kerülhessen az egyes állampolgárokhoz, és elő kell segíteni a helyi változásokat eleget téve a különböző lokális adottságoknak és előnyöknek. A feladatok szupralokális kiterjedése esetén is lehetséges decentralizáció, amennyiben a decentralizált vezetés érdekelt az együttműködésben, vagy ha egy magasabb szintű irányító testület igazgatja azt. A decentralizáció folyamatának átláthatónak, periodikusnak és tervszerűnek kell lenni. Minden intézményi kapacitásnak feltétlenül fenntarthatónak és/vagy teljesen kifejlődöttnek kell lenni rövid és hosszú idejű programok által (beleértve a posztgraduális oktatást és a tanterv fejlődését). A vízgyűjtőgazdálkodásban a tradicionális kormányzati formáknak és intézményeknek egységesnek és elfogadottnak kell lenni. Megkülönböztető szerepe van a magántulajdonnak (nyilvános vagy köztulajdon) a vízszolgáltatás és vízgazdálkodás biztosításában. A vízjognak rugalmasnak és a körülmények változására érzékenyen reagálónak kell lenni mind nemzeti, mind nemzetközi szinten.