A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Mrekva László, ADUKÖVIZIG: A vízgyűjtő-gazdálkodás nemzetközi tapasztalatai - szemelvények a Szt. John folyó vízgyűjtő-gazdálkodási tervéből

III. NEMZETKÖZI VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁS NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS A kölcsönös egyetértés, a bizalom és az információ megosztás az alapjai a sikeres nemzetközi együttműködésnek. A szakmai együttműködés beleértve az információgyűjtést és terjesztést elősegíti az információk elfogadását és előmozdítja a kölcsönös egyetértés és bizalom kiépülését. A vízgyűjtő egyezményeknek és más természetű nemzetközi együttműködéseknek vissza kell tükrözni a nemzetközi jog tárgyát képező elveket: elsősorban az igazságos és ésszerű joghasználat elvét valamint azt, hogy kötelezettségek ne okozzanak jelentős sérelmeket. A nemzetközi vízgyűjtő bizottságok számos hasznos feladatot látnak el a nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodásban, úgymint a kutatás és monitoring koordinálása, a vízgyűjtő-gazdálkodás koordinálása a vízgyűjtő szintű részvétel, a tervezés, a monitoring végrehajtás és a konfliktus feloldás között. A nemzetközi vízgyűjtő bizottságok majdhogy nélkülözhetetlenek a kettőnél több ország területén lévő vízgyűjtők esetén, és meglétük tanácsos a két államban található vízgyűjtőkön. A nemzetközi vizeken kölcsönösen osztozó államok közös határvízi bizottságokat hozhatnak létre. A nemzetközi vízgyűjtő hatóságok döntéshozatali és végrehajtó jogköre lehetőséget nyújt a sajátságos feladatok végrehajtására, úgymint a vízminőség helyreállítás, hajózás és az infrastruktúra együttes irányítása és működése. Globális, többoldalú és komplex fórumot kell létrehozni a fenntartható nemzetközi vízgyűjtő-gazdálkodás mindenre kiterjedő és minimális alapelveinek kifejlesztésére. Minden fontos szereplőnek - beleértve az államokat, nemzetközi szervezeteket és nem állami szereplőket (úgymint NGO-k és más érdekcsoportok) - lehetővé kell tenni az eszmecserében való részvételt. A fórum célja a nemzetközi vízgyűjtő-gazdálkodás tapasztalatainak és eszméinek megosztása és cseréje kell, hogy legyen. A vízgyűjtő szervezetek közötti együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás fontos jelentőségű a vízgyűjtő-gazdálkodás megerősödése szempontjából. A vízgyűjtő szervezetek ikerként történő kapcsolása (twinning) az együttműködés egy fontos formája. Ennek célja lehet a kölcsönös tanulás és kapacitásnövelés tekintettel a működőképes gazdálkodásra, tervezésre, intézményekre, a közvetítő és elemző segítségnyújtásra. Az ilyenfajta együttműködés akkor a leghatásosabb, ha a partnerek mindketten nemzeti vagy nemzetközi szervezetek. INTÉZKEDÉSEK ÉS TERVEZÉS A tervezés (az elképzelések és elvek, politikák kifejezésre juttatása) fontos és gyakorta kötelező jelentőségű, hogy fenntartsunk és fejlesszünk egy működőképes gazdálkodást. A tervezésnek négy egymással összefüggő funkciója van: o felmérni a jelen helyzetet (beleértve a konfliktusok és prioritások meghatározását), o keretet adni a fontos kutatások és a társadalmi részvétel irányelveinek megszervezéséhez, o a törvényesség növelése a társadalmi jóváhagyás/elfogadás által, sőt mi több a működőképes gazdálkodás/irányítás támogatása, o elősegíteni a párbeszédet és eszmecserét az irányítók és az érdekeltek között, felkínálni egy közös vonatkozási pontot ily módon elősegítve a koordinációt. 11