A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Mohácsi sziget vízpótlása a Kiskunsági-DVCS öntözőrendszerből

A magaspartot követően a Duna-völgy fokozatosan kiszélesedik, és Mohács magasságában már eléri a 30 km szélességet. A Baja alatt újra kiszélesedő Dunavölgy alkotja az úgynevezett Mohácsi szigetet, amelyet egykor Margittaszigetnek neveztek. A szigetet körülvevő mellékág a védtöltés megépítése előtt Szeremle és Dunafalva között ágazott ki a Dunából, és kb. 40 kmrel lejjebb, Bezdánnál tért vissza a főmederbe. A több falut érintő fokmeder településenként eltérő népnevet kapott (Fás-Duna, Nagybaracskai-Ó-Duna, KlágyaDuna, Kadia-Duna), az általa bezárt területet nevezték Margittaszigetnek. (3. ábra) A sziget területén a gyakori kiöntések miatt nem alakult ki település, csak un. szállások jöttek létre. A dunai kiöntések a fenti mellékágrendszerben hamar levonultak, így a sziget értékes mezőgazdasági területként szolgált. A XIX. században történt építési, szabályozási beavatkozások jelentősen megváltoztatták a sziget lefolyási körülményeit. 1802-ben átadták a Duna-Tisza közi hátság D-i talpvonalánál épített Duna-Tisza csatornát (Ferenc-csatornát), aminek célja a hajóút lerövidítése volt. 2. kép: DVCS torkolati zuhogó A kizárólag csak dunai vízpótlásra támaszkodó csatorna vízszintje hajózás szempontjából bizonytalan volt, ezért a torkolatát feljebb hozták a Margittaszigetet határoló fokmeder bezdáni torkolatához, ugyanakkor a fokmeder felső, Dunai kiágazását áthelyezték a Sugovicára, vagyis kialakították a jelenlegi Ferenc-tápcsatornát. (Faludi Gábor: A Ferenc-csatorna és Türr István – Baja 2001.) Az így elkészült csatorna két végére hajózsilipes vízszintszabályozó műtárgy épült. A Sugovicából a Deák Ferenc zsilipen keresztül beengedett vizet a 44 km-re lévő Sebesfoki zsilippel visszaduzzasztották, kisvíz idején az így megemelt vízszintből biztosították a Ferenc-csatorna hajózási vízszintjét. 3. ábra: Mohácsi (Margitta-) sziget A duzzasztás miatt a tápcsatorna mentén töltésépítés vált szükségessé, ami sok gondot okozott a gazdálkodóknak, mivel a dunai áradások során a területre jutó víz nem tudott lefolyni. Halász Ferenc: Dunaszekcső az őskortól napjainkig c. munkájában, korabeli dokumentumok felhasználásával, így ír a problémáról: „A csatorna vágás következtében a fokok kifolyása eltömetett, és ezáltal az érdekeltek mérhetetlenül károsultak... Türr István az 1873. évi április havában kelt 1096. sz. átirat vétele után az érdekelteket megnyugtatta ugyan, de ennél több nem is történt. 1875. év júl. 22én a Margittasziget érdekeltjei újból panaszt emeltek az alispánnál. Erre az alispán 1875. évi aug. hó 27.-én, szakértők jelenlétében Mohácson elrendelt tárgyalással helyszíni szemlét is tartott. … Ennek aztán az lett a következménye, hogy a tápcsatorna töltését két helyen átvágták, s így a szigetben éveken át felgyülemlett víz letakarodott.” A csatornaépítés káros mellékhatásainak kiküszöbölése csak az 1904-ben átadott Karapancsai, illetve az 1926ban átadott Hercegszántói szivattyútelepek üzembe helyezésével történt meg. E két belvízátemelő szivatytyútelep ma is az ADUKÖVÍZIG legtöbbet üzemelő szivattyútelepe. A dunai védtöltés megépítésével a mellékágak kapcsolata az anyamederrel megszűnt, a sziget magasabb területein fekvő fokmedrek vízellátása elégtelenné vált. Napjainkra súlyosbította a bajt a XX. században bekövetkezett jelentős medersüllyedés. Kalocsa Béla és Tamás Enikő; A folyamszabályozás morfológiai hatásai a Dunán c. munkájában kimutatta, hogy a folyamszabályozási beavatkozások következtében, az elmúlt száz évben, a Duna magyarországi alsó szakaszán kb. 1,5 m-es meder- , és ezzel összefüggésben vízszintsüllyedés történt. 2