A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)
2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Mohácsi sziget vízpótlása a Kiskunsági-DVCS öntözőrendszerből
A nagyüzemi mezőgazdasági program keretében – a Dél-Duna-völgyi vízrendszerhez hasonlóan – itt is történtek fejlesztések. Szivattyúállást alakítottak ki a Nagybaracskai-Ó-Dunán, ez volt a Barkás vízkivétel, amely a Ferenc-tápcsatornán gravitációsan kivett vizet emelte az Északi főgyűjtő végszelvényébe, illetve Kandafoknál közvetlen dunai vízkivétel épült, amely a Karapancsai főcsatorna végszelvényébe emelte a vizet. Már a nagyüzemi mezőgazdasági termelés körülményei között is problémát jelentett a vízkivétel költségviselése, de a jelenlegi szétaprózott tulajdonviszonyok mellett esély sincs a létesítmények üzembe helyezésére. A Barkás szivattyúállást felszámolták, a Kandafoki szivattyútelep több mint egy évtizede kihasználatlanul áll, az öntözés a szigetben gyakorlatilag megszűnt. A gazdasági hatások mellett a vízhiány gondot okoz a természetvédelem, ezzel összefüggésben az ökoturizmus területén is, a sziget valaha bővizű holtágai ma a súlyos vízhiány jeleit mutatják. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága 2004-ben vízjogi engedélyt kért a kezelésévben lévő, a Margittasziget DNY-i csücskében található értékes természetvédelmi terület, a Riha-tó vízpótlására. A vízkivételt a Kandafoki szivattyútelep felhasználásával tervezték megoldani, de – tekintve a szivattyútelep üzembe helyezésének költségeire, és a kb. 10 km-es vízvezetés veszteségeire, – ez a megoldás üzemi körülménynek nem tekinthető, csak végső esetre, a tó ökológiai katasztrófájának elkerülésére szolgál. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Ferenc-tápcsatorna maximális üzemvízszintjéről a sziget teljes területe gravitációsan ellátható lenne öntözővízzel, de az ehhez szükséges dunai vízállás tartóssága nem kielégítő. A példánál maradva, a Riha-tó ökológiai szempontból kívánatosnak tartott vízszintje 82,47 mBf., a Ferenc-tápcsatorna maximális üzemvízszintje 84,62 mBf. A vizsgálatok és az ábrák Dr. Goda László Műszaki Hidrológia nevű számítógépes programjával készültek A Ferenc-tápcsatorna (Szerb elnevezés szerint „BajaBezdán kanala”) alsó 10 km-es szakasza a trianoni békediktátum következtében jugoszláv területre került, jelenleg az egykori államszövetség egyik jogutódja, Szerbia és Montenegró Állam kezelésében van. A csatorna üzemeltetése államközi egyezményben rögzített, közös üzemeltetési szabályzat szerint történik. A 4/1. ábrán feltűntetett átlagos tartóssági ábráról leolvasható, hogy a 263 cm-es dunai vízálláshoz tartozó minimális üzemvízszint az elmúlt 44 év nyári féléveit tekintve az időszak 18%-ában nem volt tartható, míg a 363 cm-es dunai vízálláshoz tartozó maximális üzemvízszint az időszak 42%-ában nem volt tartható. Ugyanezt a vizsgálatot az utolsó 15 évre elvégezve kiderül, hogy az értékek 28% illetve 56%-ra növekedtek, vagyis a helyzet rosszabbodik. Az egyre gyakrabban előforduló vízhiányok kiküszöbölésére az üzemeltetési szabályzat vízpótlási lehetőségeit vizsgáló fejezete a Deák Ferenc zsilipnél 2,5 – 3,0 m 3 /s-os szivattyús vízpótlás kiépítésével számol. Megjegyezzük, hogy a 2. kép készítése idején, amelyen 10 m 3 /s-os dunai visszavezetés látható, a Deák Ferenc zsilip, az alacsony dunai vízállás miatt, zárva volt. Ugyancsak vízpótlásra szorul a Sugovica alsó, szeremlei része. A Ferenc-tápcsatorna építése kapcsán a tápcsatorna kiágazása alatt a Sugovicát áttöltötték, így az összefüggő mellékágat két, egymástól független holtággá alakították. Az alsó szakasz – amely ma már Szeremlei holtágként ismeretes – csak alulról kap vizet. Vízkészletének megtartására a torkolatához töltést és zsilipes átereszt építettek, de tartós dunai kisvíz idején így is vízminőségi problémák jelentkeznek. A kérdés kezelésére született tanulmány (Vörös Béla: A Szeremlei mellékág megnyitásának és a Sugovica vízminőség javításának lehetőségei – Baja, 1996.) ezzel kapcsolatos megállapítása az, hogy a Sugovica újra egyesítése sem oldaná meg alapvetően a problémát, mivel a legnagyobb vízminőség romlás kisvíz idején jelentkezik, amikor is az alacsony vízállás miatt nem lenne lehetőség gravitációs vízbevezetésre. A kisvizes időszakban is működő vízpótlás kiépítése aránytalanul nagy kotrással lenne csak lehetséges, aminek megvalósítását a tanulmány elveti. 3
