A Magyar Hidrológiai Társaság XXIII. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2005. július 6-7.)

2. szekció: TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Fehér Ferenc, VTOSZ: Az EU-s pályázatok csapdái a területi vízgazdálkodásban

9. Az AVOP átalakítási igényei Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program „Mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése” című intézkedése a mezőgazdasági vízgazdálkodás számos problémájához adhat segítséget. Hozzájárulhat az öntözővíz szétosztó rendszerek fejlesztéséhez, és ehhez a jelenlegi kiírás is kellő alapot ad. Valószínűleg azonban nem fognak sok pályázatot beadni, de ennek a nem a kiírás az oka. Az öntözés fejlesztéséhez a táblán belüli vízszétosztás berendezéseinek (öntözőgépeknek) a támogatására is szükség van. A vízrendezéssel kapcsolatos pályázati rész alapos átalakításra és a feltételek javítására szorul. Ha az a cél (márpedig az!), hogy a külterületi közcélú és önkormányzati művek fejlesztése, rekonstrukciója az itt elnyerhető támogatások segítségével valósuljon meg, akkor a vízitársulatok és az önkormányzatok számára korlátozás nélkül hozzáférhetővé kellene tenni a pályázaton való részvételt. E a vízitársulatok esetében a jelenlegi tulajdonviszonyok (amelyeken az állam rövidtávon nem tud változtatni) figyelembe vételét és a már megkezdett programok befejezése lehetőségének biztosítást jelentené. További problémát jelent a beruházásokkal kapcsolatos vagyoni biztosíték nyújtása. Sem az önkormányzatok, sem a vízitársulatok nincsenek abban a vagyoni helyzetben, hogy a pályázott forrással megvalósítandó beruházás értékének megfelelő vagyoni biztosítékot adjanak. Tekintettel azonban arra, hogy az elkészülő létesítmények közösségi művek (önkormányzati tulajdonúak vagy közcélúak), nem is érthető miért kell a vagyoni biztosíték. A meliorációval kapcsolatos pályázati rész elősegíthetné a táblán belüli vízrendezés, vízgazdálkodás fejlesztését. Tekintettel arra, hogy itt is közösségi létesítményekről van szó, nyilván nehézséget jelent az érintettek, az érdekeltek összefogása (a szövetkezés szó is gyanús, nem csak a melioráció!). Erre sajnos negatív példa akár a régi meliorációs létesítmények üzemletetésének (több tulajdonos esetében), akár a nagy öntözőberendezések (lineár) alatti több száz hektáros terület közös hasznosításának gyakori ellehetetlenülése. 10. Mi kellene a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztéséhez? Az Uniós csatlakozás utáni első időszak (2004-2006.) Nemzeti Fejlesztési Tervéből lebontott operatív program a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztésében az AVOP három prioritását határozta meg a bemutatott intézkedésekkel. Kérdés, hogy valóban ezek-e a prioritások és valóban ilyen intézkedések szükségesek-e hozzájuk? Az 1998-2000. közötti, majd a 2005. évi nedves időszak megmutatta, hogy jelentős belvízveszélyre, belvízi elöntésekre változatlanul kell számítanunk. Ugyanakkor az időjárás változás hatására gyakrabban fordulnak elő szélsőséges helyzetek, például lokális, nagy intenzitású csapadék hatására gyors lefolyású árhullámok a kisvízfolyásokon, amelyek lakott területeket is veszélyeztetnek. A vízrendezést, a felesleges, káros vizek elvezetését tehát továbbra is prioritásnak kell tekinteni a következő intézkedésekkel: • vízitársulati és önkormányzati tulajdonban lévő belvízelvezető művek fejlesztése, rekonstrukciója, • kisvízfolyások medrének, műtárgyainak karbantartása, különös tekintettel a belterületi kapcsolódásokra, • árvízcsúcs csökkentő tározók létesítése, • belterületi vízrendezés, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésére, a belterületet érintő vízfolyásokra, csatornákra és a lokalizációra. A 2007-2013. közötti Nemzeti Fejlesztési Terv, az abból lebontandó operatív programok tehát a vízrendezést feltétlenül kezeljék prioritásként, és a jelzett intézkedések kerüljenek nevesítésre. Az 1990-es évek első fele, majd a 2001-2003. időszak megmutatta a másik időjárási szélsőséget, a vízhiányt, az aszályt. Az elkészült aszálystratégiának számos eleme van, azonban nyilván a leghatékonyabb a vízpótlás lenne. Erre azonban addig, amíg az öntözés (lényegében a technológiai öntözés, tehát ahol az öntözés a növénytermesztési technológia része) 100 ezer hektár körüli, még gondolni sem lehet. Nem több tehát ócska szlogennél akár az aszálystratégia távlatos céljairól, akár az időjárás-változás szélsőségeinek (itt nyilvánvalóan a vízhiánynak) a kezeléséről beszélni, ha a szántóterület néhány százalékán lehetséges csak a vízpótlás! Ezen sem az AVOP keretében megfogalmazott öntözésfejlesztési lehetőség, sem az öntözőgép beszerzésének támogatása nem segít! Amíg az öntözés üzemeltetési költségeiben nem lesz jelentős állami segítség, amíg tehát (szemben a régi EU tagországokkal) az öntözésben teljesen piaci viszonyok és 100 %-os költség visszatérítés marad, a kívánt célok közelébe sem lehet kerülni. 7