A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

7. szekció: Kommunikációs és pr feladatok a vízgazdálkodásban - Károlyi Judit: A vízügyi szakma és a tömegkommunikáció

A VÍZÜGYI SZAKMA ÉS A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ KÁROLYI JUDIT Vízügyi Múzeum Három éves szünet után felújítva, korszerű kiállítási anyaggal 2001. október 9-én újra nyitotta kapuit a Duna Múzeum. Az 1973 óta működő Vízügyi Múzeum egyre szaporodó gyűjteményének 1980-ban kapott épületet Esztergomban. A mért adatok szerint 1981-ben az évi látogató szám 17 ezer volt, a bezárás előtti évben, 1997-ben 5 ezren látogattak el a múzeumba, míg most a nyitástól eltelt fél év alatt már 10 ezren. Miért is járnak az emberek múzeumokba? A társadalom saját múltjához fűződő viszonyát leginkább a múzeum intézményén keresztül fejezi ki. A múzeum léte összefügg az idővel, a múló idő rögzítésének és magyarázatának gondolatával. A szakmúzeumok azért születtek, hogy az emberiség, a technika fejlődéstörténetének egy-egy speciális területét ismertessék. A múlt megjelenítése a tárgyak, emlékek, érzetek sorozatainak felállításában nyilvánult meg. A megőrzés legfőbb indoka a pusztuló múlt volt, ennek hagyományosságát a szinte időtlen jelen képzetével társították, amit a kiállítások merev életképei, tárlókba zárt régi emléktárgyai fejeztek ki leghívebben. A történetiség újabb szemlélete megváltoztatta a múltról kialakított képet, ami a történeti folyamatok ábrázolásának kísérleteivel párosult. Ma a múzeumok világszerte tevékenységük és kiállítási nyelvezetük újrafogalmazására törekszenek és ez a Duna Múzeum számára is új korszak kezdetét jelenti. Olyan múzeum valósult meg, amit manapság az interaktív jelzővel szokás ellátni. A cél az volt, hogy a nagyközönség ne csak a kiállított tárgyak és feliratok között nézelődve szerezhessen ismereteket a vízügy múltjáról és történéseiről. Témánként más és más benyomásokkal kíván hatni a még kevésbé érdeklődő vendégekre is. Nem adatokkal, információ halmazokkal bombáz, hanem hangulatokat ad. A múzeum hagyományos szerepén és lehetőségein kívül azonban más miatt is szüksége van a szakmának a múltja megismertetésre. Miért kell az embereknek bemutatni a szakma múltját? A médiapiacon dúló hangzavarban hogyan kelthető fel a nagyközönség figyelme a hazai vizek sorsa, történelme, a vízgazdálkodás, a vízügy iránt? A következőkben a vízügyes szakma kommunikációs problémáinak és a tömegkommunikáción belüli lehetőségeinek áttekintésével próbálok erre a kérdésre választ keresni. A tömegkommunikációs eszközök és intézmények összessége a média. A média a külső prnak, a közönség kapcsolatoknak csupán egyik, de mondhatni legfontosabb eleme. Ennek oka, hogy társadalmunk egyre növekvő mértékben médiatizált, azaz értesüléseink mind nagyobb részét a tömegmédiumokon keresztül szerezzük be. A médiakommunikáció ezért hatékony eszköz lehet bármilyen érdek érvényesítésére. Eközben a nagyközönség kiszolgáltatottá válik, az újságírók és a médiumok döntéshozóinak felelőssége pedig megnő. A modern média egyik - sajnos ritkán tárgyalt - felelőssége abban rejlik, hogy hogyan tálalja a problémákat és eredményeket: elismeri-e az emberi és a természeti tényez

ők jelentőségét, vagy elhiteti a technológia mindenhatóságát; tárgyilagosan tájékoztat, vagy hatásvadász módon elferdít; teret enged-e a racionális vitának, vagy az összetett kérdéseket közönségszám-növelő, harsány főcímekké degradálja. 597