A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

7. szekció: Kommunikációs és pr feladatok a vízgazdálkodásban - Károlyi Judit: A vízügyi szakma és a tömegkommunikáció

A technológiai fejlődés következtében az információtovábbításnak szinte hetente új módjai jelennek meg, míg az információ növekvő tömegét a közönség egyre kevésbé képes feldolgozni. Bár a világháló kimeríthetetlen forrása az információnak, az emberek többsége egyelőre a tömegtájékoztatás által tálalt hírekre van utalva. A televíziós hírszerkesztő-szobák és az újságok szerkesztőségei a közvélemény irányító központjaivá váltak. A modern média nem pusztán közvetítő eszköz többé, hanem az üzenet létrehozója. Hogy mi lesz a közgondolkodás tárgya, az attól függ, hogy mi megy át a hírszerkesztők szűrőjén, ezt a folyamatot pedig nagyban befolyásolhatják politikai vagy gazdasági érdekcsoportok, vagy egyszerűen a nézettségi mutatók. A minden kommunikáció alapja az üzenet. A üzenet megválasztásakor több dologra is tekintettel kell lenni. Fontos, hogy az üzenet már valamilyen közérdeklődést kiváltó kérdéshez kapcsolódjon, ellenkező esetben a közönség nem érzékeli annak fontosságát, és a gyors információáramlás miatt nem lesz elég ideje mélyebben megismerni azt. Egy olyan speciális területről, mint a vízügyi szakma, a legtöbbször csak a hírértékű üzenetek – árvíz, folyó szennyezés - jutnak el az emberekhez. Persze lényeges a hírérték is, hiszen az egymással versengő hírek ez alapján ítéltetnek meg. A médiumok azonban vízügyről szóló híradásokat legtöbbször csak azért szerkesztik be, mert veszély helyzetet mutatnak be, az adott esetben sok embert érintenek, életkörülményeiket befolyásolják vagy befolyásolhatják. El kell ismerni azonban, hogy a vízügy csak egy a száz másik téma között. A hírérték a vízügy ellensége, hiszen a szakmai híradásoknak magukban – a jelen felfogás szerint - gyakran nincs hírértéke. Ma a hírbombák idejét éljük, amikor a médiumok naponta 10-20-30 másodperces hírek tucatjaival bombáznak bennünket, és bizonyos szakmai híradásokat bizony nehéz ilyen rövid, tömegfogyasztásra szánt egységcsomagokba sűríteni. Ezen túl a média figyelme rövid távú, nagyon hamar ráun az egyes témákra. A médiapiaci verseny időbeni és gazdasági nyomás alatt tartja a szereplőket, így azoknak költségtakarékos módon kell elérniük a lehető legmagasabb nézettséget. A nézettség azért is fontos, mert a reklámhelyeket már nem az adásidő, hanem a tényleges nézettségi adatok alapján értékesítik. A hírek összeállításának kényelmes módja ma a hírügynökségek által előre feldolgozott anyagok átvétele. Mára a telefon a hírszerkesztőszobák kevésbé használt eszközévé vált, az újságírók passzívan várják, hogy a hír megérkezzen a stúdióba. Erre a jelenségre épít sok cég és szervezet akkor, amikor a pr csoportjuk vagy kommunikációs osztályuk előre vágott, időkódolt, rövid és hosszú filmanyag-változatokat küld az aktuális akcióikról, eseményről a hírügynökségeknek. Sajnos a vízügy nem használja ezt a fajta hír közvetítést. Általában az jellemző még erre a szakmára, hogy ő várja az újságírók megjelenését és legfeljebb elhívja egy adott eseményre a médiát. A szakmai újságírás egyik kérdése, hogy az újságíró az ügy szószólója legyen, vagy tárgyilagosan, a témát több oldalúan ismerve írjon. A tárgyilagos tájékoztatás azonban több kérdést vet fel a közönségben, mint ahány választ ad. Az ilyen újságírás ráadásul nem ösztönzi az embereket semmiféle cselekvésre. Ezért az újságírók hajlamosak a tényeket beleerőltetni a saját történetükbe ahelyett, hogy olyannak mutatnák a világot, amilyen. A társadalom igényli az iránymutatást, és ezt az igényt nem szabad alábecsülni, inkább fel kell használni. És bizony sokan fel is használják ezt a lehetőséget népszerűségi, gazdasági vagy politikai célokra. Tehát, ha egy téma korrektül körüljárva, de tanulságoktól mentesen kerül az újságírók elé, akkor övék lesz a döntést, hogyan is tálalják. A társadalmi kommunikáció szempontjából nem érdektelen kérdés a médiumok tulajdonlása sem. Sok helyen a médiumok azoktól a cégektől kapják a hirdetési pénzt, amelyeknek 598