A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Dömötör Szilveszter: Hidrodinamikai modellezési tevékenység az Észak-dunántúli Vízügyi Igazagatóságon

A rendszer összetettségére jellemző, hogy 45 egymásba kapcsolódó folyóágból épül fel, s ezeken összesen 42 db műtárgy üzemel. A folyóágak az alábbi típusokba sorolhatók: • folyamatosan áramló vizű ágak • egyik végén nyitott, másik végén zárt ágak, váltakozó áramlási iránnyal • csak bizonyos vízszint fölött áramló vizű ágak • pangó vizű ágak Hasonló módon a vízszinttartó-vízszintszabályozó műtárgyak szinte valamennyi jellemző típusa fellelhető és beépítésre is került a modellben: • szélesperemű bukók (30 db) • zsilipek (3 db) és folyami duzzasztómű (7 nyílással) • átereszek (2 db) • összetett műtárgyak (magasküszöbű bukó, mélyküszöbű bukó, zsilipek és híd egy szelvényben, 6 db) Az ágrendszer topológiai sajátosságaihoz igazodóan hasonlóan nagy számú (közel 50 db) határfeltételt kellett definiálni. Ezek a rendszer végpontjain érvényes vízhozam és vízállás idősorok, általában óránkénti adatsűrűséggel. A mozgatható elzárások esetében a táblaállásidősorok is a határfeltételi adatbázis részét képezik. A kalibráció ellenőrző adat-igénye a műtárgyak számából következően szintén igen magas. Ezt azonban a fenékküszöbös vízpótlás 1995. évi megvalósításával párhuzamosan kiépített regisztráló-vízmérce hálózat maradéktalanul kielégíti. A már említett vízveszteségi kalibrációs nehézségek miatt nagyon fontosak a vízhozamrendszermérések eredményei. Ezek a rendszer minden jelentős csomópontjára kiterjednek, s mivel évente 4-6 alkalommal kerülnek végrehajtásra, így éven belül szinte bármilyen modellezési időszak vízveszteségei és csomóponti vízmegosztási arányai jól kalibrálhatók. A hálózat felépítését az 1. sz ábra szemlélteti. A kalibráció tapasztalatai A kalibráció előtti és az azt követő illeszkedésre mutat példát a 2. sz ábra. Az ábrán a folyamatos vonal a modell által számított értékeket, a négyzetes marker pedig a ténylegesen észlelt (ellenőrző) adatokat mutatja. A vízszint-vízállás kalibráció pontossága jellemzően a 0-15 cm-es sávval jellemezhető, de általában 5 és 10 cm közé esik, az ellenőrző szelvények kb. egyötödében pedig 5 cm alatti. A vízveszteségek 100-150 m3/s-os összes betáplálás esetén kb. 1 m3/s-os pontossággal állíthatók be. A munka során legnagyobb nehézséget a Dunával párhuzamos, s ahhoz nagyon közeli ágak vízveszteségeinek meghatározása jelentette. Egyes szakaszokon ugyanis csak kőművek választják el a két folyóágat, s az ezeken keresztül átszivárgó vízmennyiség becslése jelentős 463