A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Csatlós Péter – Fehér Ferenc: Vízitársulatok a vízi környezet védelméért

káros vizek összegyűjtése és rendezett elvezetése. Hegy- és dombvidéki terület kisvízfolyásain árhullámok alakulhatnak ki, ekkor vízvisszatartással, a kiépítési szint növelésével lehet kezelni a problémát. De gondot okozhat a túl kevés víz, a vízhiány is, amikor a vízvisszatartás, a tározás vagy a vízpótlás módszereit kell alkalmazni. A túl sok víz elvezetése a kilencvenes évek előtti évtizedekben azzal járt, hogy a mezőgazdasági termelés növelése érdekében végrehajtott helyes megoldások mellett észszerűtlen és káros beavatkozások is történtek. A termőterületek növelése érdekében olyan „lecsapolások”, illetve meliorációs munkák is történtek, amelyek káros következményeként a vizes élőhelyek megszűntek. Sajnos a legtöbb esetben a lecsapolással nyert területek ráadásul gyenge termőképességű, mezőgazdasági termelésre csak gazdaságtalanul hasznosítható területeknek bizonyultak. Magyarországon ez a folyamat, hogy a mezőgazdaságilag művelhető területet mindenáron növelni kell, a nyolcvanas évek végére befejeződött. Azóta a mezőgazdasági igény alapján történő lecsapolási, meliorációs munkák üteme lelassult, és dombvidéki területeinken szinte teljesen megszűnt. Minderre azért fontos felhívni a figyelmet, mert a dombvidéki területeken a kizárólag mezőgazdasági indíttatású vízfolyásrendezésre évek óta nincs újabb igény, ezért a meglévő vizes élőhelyeket e szempontból semmi nem veszélyezteti. Fontos kérdés, hogy a belterületeken árvízkár elleni védelme érdekében végzendő patakszabályozási munkákat összhangba kell hozni a vizes élőhelyek iránti igénnyel. A dombvidéki területekre jellemző, hogy nagy esésű, szűk völgyű patakok olykor több településen is átfolynak, így a külterületekről érkező árhullám átvezetését biztosítani kell a belterületeken. A rendezésre, szabályozásra vonatkozó igény tehát elsősorban nem a mezőgazdaság oldaláról fogalmazódik meg, hanem a települések részéről, annál is inkább, mivel a völgyfenéken néhány óra alatt gyorsan levonuló árhullám a mezőgazdasági területeken viszonylag kis károkat okoz. Az igények alapján tehát a belterületi nagyobb kiépítéshez egy külterületi kisebb kiépítés párosulhat. Ezekhez a szempontokhoz jól illeszthető a természeti értékek védelmének igénye, mert a kisebb külterületi kiépítési szint kisebb beavatkozást, kisebb mederméretet, adott esetben a természetes állapot, a növényzet teljes meghagyását, a vizes élőhely fennmaradását jelentheti. A dombvidéki meredek lejtőkön összegyülekező és az ugyancsak nagy esésű, dús növényzettel benőtt, de keskeny völgyekben gyorsan, egy-két óra alatt levonuló árhullám viszonylag kis kárt okoz, ugyanakkor a természetes, vagy az ahhoz közeli állapotában megtartott ligetes, fás, gyepes parti sáv ideális vizes élőhely, vagy rekreációs terület, parti sétány is lehet. Ismeretes, hogy a vízfolyás rendezési, a patakszabályozási munkák esetén környezeti hatásvizsgálatot el kell végezni. A hatásvizsgálatok részletesen kitérnek az érintett terület környezeti, természeti és tájvédelmi funkciójának, értékeinek elemzésére, így a meglévő vizes élőhelyekre, azok megtartásának módjára, vagy az esetleges rehabilitáció lehetőségére is. A védett területek értékeinek védelme, a vizes élőhelyek megőrzése tehát a társulati vízrendezési, vízkár-elhárítási beruházási munkák kapcsán megoldható, mivel minden új beavatkozás a környezetvédelmi és természetvédelmi szakhatóság engedélyéhez és felügyeletéhez kötött. A vízfolyás vagy csatorna rendezésének környezetbe, tájba illesztésénél figyelembe veendő szempontokat a következőkben lehet összefoglalni: 454