A Magyar Hidrológiai Társaság XX. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróvár, 2002. július 3-4.)

6. szekció: A területi vízgazdálkodás és vízgazdálkodási társulatok - Csatlós Péter – Fehér Ferenc: Vízitársulatok a vízi környezet védelméért

• Természeteshez közeli vízszintes és függőleges vonalvezetés meghagyása, kanyarulatok és változó vízmélység kialakítása. • Természetes, környezetbe illeszkedő anyagok felhasználása (fa, fű, kő). A patakrendezési munkáknál használatos anyagok kiválasztásánál a környezetben fellelhető, természetes anyagokat kell használni. • Változatos fényviszonyok biztosítása (árnyékolás, fa, bokor). Gyepes parti sáv meghagyása vagy kialakítása (vízminőség-védelem). • A gyepes parti sáv a vízminőség megóvásának egyik legjobb és legolcsóbb eszköze. • Minél kisebb beavatkozás, esetleg egyes szakaszok eredeti állapotában tartása. 3. Holtágak A holtágak megóvása sajátos természeti, ökológiai és tájesztétikai funkciójuk, gazdálkodási és jóléti szerepük miatt környezeti és gazdasági érdek. Sajnos többségük állapota rendkívül elhanyagolt. A további állapotromlás a holtágak eltűnéséhez vezethet, amely súlyos, helyenként pótolhatatlan veszteséget jelent. A holtágakban lejátszódó folyamatok részben természetes fizikai folyamatok, melyek a növényzet túlburjánzásában, az élővilág összetételének kedvezőtlen alakulásában, a feliszapolódásban, fokozódó eutrofizációban és a fokozatosan romló vízminőségben nyilvánulnak meg. Ezeket a folyamatokat az emberi beavatkozás gyorsíthatja, így a tisztítatlan, de még a tisztított szennyvizek bevezetése, az ésszerűtlen parthasználat, a telepítetett halfajok nem megfelelő összetétele vagy a szükséges és lehetséges műszaki beavatkozások elmulasztása. A holtágak többsége egy vízgazdálkodási rendszer részeként működik, javítva egy adott térség vízgazdálkodási helyzetét, elősegítve a vízgazdálkodási megvalósítását. A holtágak elsősorban a belvízi főbefogadó folyókhoz való közelségük révén a belvizek levezetésében és tározásában játszanak jelentős szerepet. A tározási funkció révén gazdaságosabbá és észszerűbbé tehető a torkolati szivattyútelepek üzemeltetése, illetve a visszatartott vizek megteremtik az egyéb hasznosítások lehetőségét. Tekintettel arra, hogy a holtágak elsődleges funkciója a belvíztározás, többségüknél a vízelvezetést megoldották, vízpótlásra, illetve a vízcserére azonban nincs, vagy alig van lehetőség. Számos helyen, ahol nincs vízpótlásra mód, az egyéb hasznosítási lehetőségek száma is kevés. De ott, ahol a vízpótlást megoldották (vagy megoldható), a hasznosítási formák jelentősen szaporodhatnak. A belvízvédekezést - mint elsődleges hasznosítást - követő legfontosabb vízgazdálkodási cél, a vízkészlet helyben tartása. A már nem káros és elvezetendő víz a holtágakban visszatartva gazdálkodási, jóléti és szociális célokra egyaránt alkalmas. Az üzemeltető időben történő beavatkozásával a vízkészlet visszatartása megoldható, viszont gondot jelenthet a jó vízminőség megtartása. A vizekkel való megfelelő gazdálkodás az eddig ismertetett célokon túl további hasznosítást is lehetővé tesz, így ivóvíztározást vagy tartalék nyersvíz bázis létesítését. A belterülethez közeli holtágak szóba jöhetnek záportározóként és elképzelhető vízminőséget javító hasznosítás is. A tervezett hasznosítások nagy része azonban csak a holtág rehabilitációját követően nyerhet létjogosultságot. 455