A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

5. SZEKCIÓ: ASZÁLY ÉS ÖNTÖZÉS - Dr. Varga György: Aszályos évek gyakorisága és a paradicsom vízhiánya (1928–1978 és 1979–2000 között)

érték (K) szorzata kísérleti eredményeink szerint kellő pontossággal tükrözi a növények vízigényét, vízfelhasználását. E dolgozatban a paradicsommal jellemezhető növénycsoport (52 kód) jó és kiváló termésekhez szükséges vízellátást biztosító termésszint (2. és 3.) változatához tartozó vízigény adatsorait értékeljük. A dekádonkénti vízigény és csapadékösszeg különbsége adta a dekádonkénti vízmérleg értékét. A vízhiány (ill. vízfelesleg) meghatározásához a talajban megengedhető nedvességhiány jellemzésére a homokos vályog (21) és a vályogtalajok (31) paramétereit használtuk. Ezek jól képviselik zöldségtermesztésre használt gyengébb és legjobb vízgazdálkodású talajokat. Számításainkat eredetileg 23 meteorológiai állomás körzetére vonatkozóan végeztük el. Ez alkalommal az ország legmelegebb és száraz területeinek jellemzésére Szeged és a paradicsomtermesztés viszonylag hűvösebb területeit jellemző Nyíregyháza adatait dolgoztuk fel. Az adatok gyakorlati, termesztési értékelését segítheti tanszékünk sokéves paradicsom öntözési kísérleteinek eredményei alapján meghatározott évjárat típusok bemutatása, értékelése. E célra 1962 és 1997. közötti kisparcellás, 4-6 kezeléses, 4 ismétléses tartamkísérletünk kellően hosszú idősorát értékeltük (5). 2. A PARADICSOM VÍZIGÉNYE A Vízgazdálkodási Kerettervet alapozó tanulmányok ötven éves generált időszak alapján a növények vízigényének gyakorisági értékeit adták első eredményként. Ennek megfelelően elsőként a paradicsom két termésszintjére jó (52.2 változat) és kiváló (52.3) átlagtermésére számított vízigények jellemző sorait mutatjuk be. Az 1. ábra a nyári félév havonként halmozott vízigény gyakorisági értékeit szemlélteti április 1. (az év 10.) dekádjától szeptember 3. (az év 27.) dekádjáig. A korábbi számításoknak, tapasztalatoknak megfelelően egy-egy időszak vízigénye viszonylag szűk határok között változik. A 10-12. dekád a paradicsom kiültetése előtti áprilisi evaporáció értékeit jellemzi. A tényleges tenyészidő május első (az év 13.) dekádjától szeptember végéig (27. dekád) tarthat. Az adatok szerint a paradicsom legnagyobb vízigénye a növényállomány teljes kifejlettsége idején, a legmelegebb július hónapban (19-21. dekád) léphet fel. A két időszak (az 1928-1978. és 1979-2000. közötti évek) vízigényében a két termőhely egyikén sem tapasztalható lényeges eltérés. 3. A PARADICSOM VÍZHIÁNYA A paradicsom vízhiányának alakulásáról legjobb tájékoztatást a vízhiány havonként halmozott értékei nyújtják. A 2. ábra az átlagos kiültetéstől kezdődően a májusi (13-15. dekád), május - júniusi (13-18. dekád), május - júliusi (13-21. dekád) és május - augusztusi (13-24. dekád) összesített időszak vízhiányát mutatja be a vizsgált két körzet termesztési változataira. A szeptemberben esetleg fellépő vízhiányt a paradicsom termesztése szempontjából már kihagyhatónak tartottuk. (Ilyenkor a vízhiány már inkább hasznos lehet, az érés gyorsítása következtében.) Az 52.3.21. változat a kiváló termésszintű homokos vályog, az 52.3.31. a vályog talajok jellemzőit tükrözi. A vízhiány mértéke homokos vályogtalajon lényegesen felülmúlta a vályogtalaj értékeit. Kiváló termésszint elérését a vízhiány fokozottabban gátolja. A melegebb éghajlatú Szeged környéki tájon nagyobb vízhiány várható, mint Nyíregyháza táján. 473