A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)

5. SZEKCIÓ: ASZÁLY ÉS ÖNTÖZÉS - Dr. Varga György: Aszályos évek gyakorisága és a paradicsom vízhiánya (1928–1978 és 1979–2000 között)

Az 1928-78 közötti időszakra meghatározott vízhiány értékekkel jó egyezést mutatnak a legújabb (1979-2000. közötti) évek is. Mindezeket tükrözik és a viszonylag zsúfolt ábra grafikonjainak áttekintését segíthetik a szegedi körzetre a kiváló termésszintre számított vízhiány jellemzéseként bemutatott 1. táblázat adatsorai. Kutatási eredményeink a növények termésképzése szempontjából a kritikus növényfejlődési időszakok vízháztartási viszonyainak döntő jelentőségét bizonyították. A 3. ábrán ezért a június 21- augusztus 20. közötti két hónap (18-23.dekád) vízhiányának változékonyságát külön is szemléltetjük. Az adatok azt mutatják, hogy a paradicsom biztonságos termesztését a vízhiány mindkét termőhelyen, különösen homok, homokos vályogtalajon igen gyakran, az évek többségében veszélyezteti. A vizsgált 50 illetve 22 éves időszak eredményei ismét egyezőnek mondhatók. A paradicsom termésképzése szempontjából legjelentősebb a három nyári hónap időjárása. E hónapok vízhiányának változékonyságát két termőhelyre, egy (kiváló) termésszintre, két talajtípusra, az 50 és 22 éves időszakra a 2. táblázat tartalmazza. Az adatsorok szerint is a júniusi viszonylag kis vízigényt a talajban tárolt víz és a lehulló csapadék az évek zömében még kielégítheti. Júliusban csaknem minden évben komoly vízhiány léphet fel. Az augusztusi, ismét csökkenő vízigény a vízhiány csökkenésével jár. 4. A VÍZHIÁNY JELENTKEZÉSE A PARADICSOM TERMÉSMENNYISÉGÉBEN A bemutatott eredmények a paradicsom vízhiányának számítással meghatározott, valószínűsíthető értékeit mutatják. Ezek az eredmények azonban nem tekinthetők közvetlenül a paradicsom öntözési igényének. A vízigény kielégítésének indokoltságát ugyanis további növényi, időjárási, gazdaságossági tényezők is befolyásolják. így pl. alacsony léghőmérsékleten, különösen az érés időszakában a vízigény kielégítése akár káros is lehet. A számított adatok és a tényleges öntözési igény összevetésére tanszékünk 36 éves paradicsom öntözési kísérletének termésadatai adnak lehetőséget. Ezek az eredmények kellően hosszú időszakra bizonyítják az öntözés évenkénti szükségességét, a paradicsom vízigényének változó mértékű kielégítése alapján. Eltérő vízellátású kísérleti kezelésekben a paradicsom termése jól jellemzi a növények vízigény kielégítettségének mértékét. 1962 és 1997. között a változatos időjárás igen változatos termésmennyiségeket eredményezett. Ezekből az öntözés nélkül évente elért termés mennyisége és az eltérő vízmennyiséggel végzett öntözések évenkénti hatása alapján évjárat típusokat határoztunk meg. Ezeket az évtípusokat a 3. táblázat jellemzi. Jól látható, hogy 20 év (az évek 56 %-a) kifejezetten aszályos volt, amikor a paradicsom rendszeres öntözést igényelt. Időszakos vízhiány 8 évben lépett fel, ezt 40 mm vízadagú egyszeri öntözés is megszüntette. A paradicsom egyéb, főként höigényének fontosságát jelzi az a hat év, amikor a talaj nedvességtartalma alapján ugyan öntözni kellett, de ennek hatásosságát az alacsony hőmérséklet megakadályozta. A legszárazabb 20 év kedvezőtlen hatása - a bogyók szárazanyagtartalmán kívül - a paradicsom termésének - minden mutatóját kedvezőtlenül befolyásolta (4. táblázat). A vízhiány jelentkezésének idejét jellemzi a paradicsom optimális vízellátását biztosító öntözések időpontja, a dekádonkénti öntözések száma. (5. táblázat) Ez is június 3. dekádjától augusztus 2. dekádjáig (18-23. dekád) mutatja a legnagyobb vízhiány jelentkezésének idejét. Az optimális vízellátást és termésmennyiséget adó kísérleti kezelések évenkénti öntözővíz mennyisége az évek 22-22 %-ában 0, illetve 40 mm volt. Az évek 19 %-ában 200 mm, 17 %ában 160 mm, 11 %-ában pedig 240 mm volt. Mintegy 3 %-ban fordult elő 80 - 120 - 280 mmes éves öntözővízadag. 474