A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
1. SZEKCIÓ: A VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI MAGYAROSZÁG EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN - Simonffy Zoltán: Hasznosítható vízkészleteink az EU Keretirányelv tükrében
a lefolyás zavartalan állapotára vonatkozó információknak (elválasztva a felszíni eredetű és a felszín alatti vizekből származó hányadot) és ahol ennek hidromorfológiai és ökológiai szempontból jelentősége van a vízállás-vízhozam kapcsolatoknak, a vízkivételekre és visszavezetésekre (mennyiség és minőség) vonatkozó adatoknak, kiválasztott pontokon a vízhozamra és/vagy a vízállásra, illetve a minőségre vonatkozó korlátoknak, a kijelölt monitoring pontokon mért adatoknak. A korlátozás részleteit a víztestek előzetes lehatárolása után, a jó ökológiai és kémiai állapotot meghatározó kritérium-rendszer ismeretében lehet kidolgozni, ami azonban egyelőre nem áll rendelkezésre. Kidolgozásához mindenekelőtt figyelembe kell venni az EU-szinten meghatározandó határértékeket, de a hazai sajátosságok miatt szükséges a vízügy és a környezetvédelem által finanszírozott, mérnökök és ökológusok által közösen végzett kutatás is, amely magába foglalja a felszíni víztestek típusba sorolását, valamint a vízháztartási jellemzők és az ökoszisztéma állapota közötti összefüggések feltárását. Ahol lehet, célszerű a jó ökológiai állapotnak megfelelő mederben hagyandó hozamok, illetve vízállások meghatározására törekedni, külön megadva, hogy ebben milyen arányban szerepel a felszín alatti vízből származó alaphozam. Az államnak a módszertani fejlesztésben továbbra is aktív közreműködést kell vállalnia. Bizonyos módszertani fejlesztésekre sort került az utóbbi években, azonban a teljes évre kiterjedő, a vízhozam és a vízigény idősorok, valamint az időben változó korlátok együttes figyelembevételén alapuló szimulációs módszerrel még nem rendelkezünk. A módszertan egyik legfontosabb eleme a zavartalan lefolyás becslése (szimulációja, generálása), hiszen igen kevés helyen rendelkezünk zavartalan állapotra vonatkozó adatsorral (a vízkészlet-gazdálkodás szempontjából kritikus kis vízfolyásokon alig tucatnyi vízhozammérő állomás létezik). Az állam feladata nem csak a módszertan biztosítása, hanem a kezdeti időszakban maguknak a lefolyási értékeknek a becslése is. Első lépésként mindenképpen szükséges a rendelkezésre álló információk szintézise: az 507 szelvényre nyilvántartott augusztusi 80 %-os valószínűségű, 25 nap tartósságú természetes lefolyásra vonatkozó becslések (Szalay, 1998), valamint az ezzel összhangban elvégzett, de a felszín alatti hozzáfolyás szempontjából módosított értékek, amelyeket a vízhasználatok stratégiai elemzéséhez határoztunk meg (Simonffy, 2000). A módszertani fejlesztés alapját meglévő csapadék-lefolyás modellek adják. A fejlesztés során szem előtt kell tartani, hogy a modelleknek - a vízkészletekkel foglakozó stratégiai kutatások eredményeiből kiindulva - megfelelő pontossággal tudniuk kell kezelni a felszín alatti vizekből származó alaphozamot, különös tekintettel a kisvízi időszakokra. A várható korlátozások becslésének legkomplexebb módszere (1) az előző bekezdésben említett (mért, szimulált, generált) természetes lefolyási idősorból (20 - 30 év) indul ki, (2) figyelembe veszi a tényleges és a feltételezett vízkivételeket és beavatkozásokat (tározás, átvezetés), (3) a vízvisszavezetéseket azok minőségi jellemzőivel, (4) követi a minőségi változásokat és (5) kijelölt pontokon ellenőrzi a mennyiségi és minőségi korlátok teljesítését, majd (6) amennyiben az ellenőrzés eredménye negatív, a megadott szabályok szerint feljegyzi az alkalmazott korlátozásokat. A szimuláció eredményeként vízkivételenként megkapjuk a korlátozás statisztikai jellemzőit (mivel statisztikai jellemzőkre vagyunk kíváncsiak, a kiindulási vízhozam adatsoroknak nem szükségképpen kell "valóságosnak" lenniük, elegendő, ha statisztikai jellemzőik a ténylegessel egyezőek - ez teszi lehetővé az adatsorok generálását). Ennek az összetett módszemek az alkalmazása különösen olyan esetekben indokolt, amikor fennáll a kritikus állapot veszélye, és többfajta, időben eltérő eloszlású vízhasználat együttes elemzése a feladat, vagy amikor a vízkivételek és visszavezetések folyó menti megoszlása bonyolult és a minőségi hatásoknak kiemelt jelentősége van. Egy ilyen rendszer alapjai elkészültek 1997-ben (VITUKI, 1997), továbbfejlesztésére pedig 1998-ban tettünk javaslatot (Koncsos, Simonffy, 1998). Az összetett módszer az alkalmazás igényeitől függően egyszerűsíthető: (1) nem szükséges a teljes év elemzése, hanem elegendő kiválasztott kritikus időszakok szimulációja, bár az összetett rendszer miatt a kritikus időszakok a priori meghatározása már korántsem olyan egyértelmű, mint az öntözési 64
