A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
1. SZEKCIÓ: A VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI MAGYAROSZÁG EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN - Simonffy Zoltán: Hasznosítható vízkészleteink az EU Keretirányelv tükrében
igények esetére megállapított augusztus, (2) a vízminőségi változások egyszerűsített formában vizsgálhatók (keveredés, lebomlási tényezők), (3) a részletes minőségi korlátok helyettesíthetők előzetes vizsgálatok alapján meghatározott mederben hagyandó vízhozammal. Figyelembe véve a rendelkezésünkre álló alapokat, a módszertani fejlesztésben gyors és érdemleges előrelépésre lehet számítani. A szimulációs modellek gyakorlati alkalmazását - a későbbi tervezői alkalmazások elősegítése érdekében - kiemelt terülteken, minta jellegű számításokkal célszerű bemutatni, majd ennek alapján útmutató készül (ahogyan az a sérülékeny felszín alatti vízbázisok esetében történt). 3. FELSZÍN ALATTI VÍZKÉSZLETEK HASZNOSÍTÁSA 3.1. Elvi megfontolások A hazai gyakorlatnak megfelelően az EU is előírja a hasznosítható felszín alatti készletek meghatározását, ami a felszín alatti vízhasznosítás engedélyezésének alapját képezi (szemben a felszíni vizekkel, ahol a szabályozás közvetett). Ennek értékét a sokévi átlagos utánpótlódás határozza meg, amit csökkenteni kell a felszíni vizek környezeti célállapotának teljesítéséhez fenntartandó alaphozammal, és azzal a talajvízből származó párolgással, ami a szárazföldi ökoszisztémák, a vizenyős területek és a felszíni vízutánpótlással nem rendelkező sekély tavak elfogadott szintű fenntartásához szükséges. További feltétel, hogy a vízkivétel nem indíthat el káros vízminőségváltozásokat. A hatéVenkénti „bizonyítás" ebben az esetben a felszín alatti víztestre összegzett vízkivételek és a hasznosítható készlet összehasonlításán alapul. A monitoring célja ebben az esetben a hasznosítható készlet megállapításának ellenőrzése. Ez értelemszerűen a tendencia-szerű vízszintsüllyedések kimutatására, az ökológiai és vízminőségi szempontból kritikus helyek mennyiségi és minőségi állapotának bemutatására épül. Ilyen formán tehát a felszíni vizekhez hasonlóan a monitoringnak alapvető szerepe van a szabályozásban, azonban a felszín alatti vizek esetében nem a korlátozások bevezetésének megalapozására, hanem a hasznosítható készletek hatévenkénti felülvizsgálatára szolgál. A felszín alatti vizek esetében a jelentős pufferkapacitás miatt közbenső korlátozásokra nincs szükség, ez alól csak kiemelt természetvédelmi területek veszélyeztetettsége jelent kivételt. Az engedélyek felülvizsgálatával a vízgyűjtő gazdálkodási tervek hatéves ciklusához célszerű alkalmazkodni. 3.2. Gyakorlati feladatok A hasznosítható felszín alatti készletek becslésére, a stratégiai kutatások keretében kidolgozott regionális vízháztartási modell elviekben megfelel a Keretirányelv ajánlásainak. A Keretirányelv szerint megkövetelt, víztestenkénti értékelés azonban a felszín alatti vizek esetében szükségessé teszi az információs rendszer feltöltését, szükség van bizonyos kutatásokra és módszertani fejlesztésre is. A hasznosítható készlet értékek a vízháztartási vizsgálatok területi felbontásának megfelelően, 113 részterületre vonatkoznak (Simonffy, 2000), amelyek nyilván különböznek a majdan meghatározandó felszín alatti víztestektől. Mivel a víztestek határai változhatnak, célszerű a modell olyan általánosítása, ami az általános formában tárolt alapinformációkra (meteorológiai jellemzők, domborzati jellemzők, fedőréteg típus, vízadó típusok határai, beszivárgási és megcsapolási területek, növényzet, vízkivételek) alapozva lehetővé teszi a modell alkalmazását tetszőleges területi felbontás esetére. A területi felbontástól független modell egy olyan regionális léptékű felszín alatti modell kialakítását is megköveteli, amely a felszín közeli vízháztartási elemek mellett számítja az adott vízkivételi állapothoz tartozó átadódásokat a víztestek között (a jelenlegi modell ezt igen 65
