A Magyar Hidrológiai Társaság XIX. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Gyula, 2001. július 4-5.)
1. SZEKCIÓ: A VÍZGAZDÁLKODÁS FELADATAI MAGYAROSZÁG EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN - Simonffy Zoltán: Hasznosítható vízkészleteink az EU Keretirányelv tükrében
együttes kezelése, illetve a felszíni és a felszín alatti víztestek közötti átadódások kiemelt fontosságú elemzése biztosítja. 2. FELSZÍNI VÍZKÉSZLETEK HASZNOSÍTÁSA 2.1. Elvi megfontolások A magyar felszíni vízkészlet-gazdálkodás alapját évtizedek óta az augusztusi 80 %-os valószínűségű kisvizek jelentik. Ez a - már eddig is sokat kritizált - gyakorlat tovább nem tartható fenn. Egyfelől azért, mert a különböző igények kielégítése a kockázat szempontjából ennél differenciáltabb megközelítést igényel (ezt lényegében a mindennapi gyakorlat már most is megteszi). Másfelől pedig azért, mert a Keretirányelv a felszíni vízkivételekkel összefüggésben nem használja a hasznosítható készlet fogalmat, és ehhez a szemlélethez nekünk is alkalmazkodnunk kell. A teljesítendő követelmény, hogy megfelelően kiválasztott pontokon (monitoring) hatévenként dokumentálva igazolni kell, hogy a víztest állapota megfelelt az ökológiai és kémiai "jó állapot" kritériumainak Az ökológiai-kémiai jellemzők és a különböző vízhasználatok (ebben a szennyvízbevezetések is szerepelnek) kapcsolatának előrejelzése ugyanis bizonytalanabb annál, mintsem az engedélyezés az előre meghatározott hasznosítható készletek és az igényelt vízkivételek egyszerű összevetésén alapuljon. A szabályozásnak inkább a mért jellemzőkre alapozott esetleges korlátozásokra kell épülnie. Egy nem feltétlenül egyszerű, de könnyen követhető (szimulálható), az engedélyezési eljárásokba beilleszthető korlátozási rendszer felépítésére van szükség, amely tartalmazza az ellenőrzési pontokat, az ezekre megállapított mennyiségi és minőségi korlátokat, és a vízkivételek korlátozásának szabályait. A korlátok összetettségének értelemszerűen alkalmazkodnia kell az adott vízfolyásszakasz komplexitásához, vagyis a vízállásra és/vagy vízhozamra megállapított korlátoktól kezdve, kiválasztott kémiai paramétereken keresztül, a biológiai állapotra vonatkozó jellemzőkig terjedhet. Az engedélyezés megalapozásához és a vízgyűjtők vízgazdálkodási terveinek elkészítéséhez továbbra is szükség lesz a hasznosítható készletek becslésére, hiszen nyilvánvalóan célszerű, hogy az engedélyezett vízhasználatok mennyisége ne haladja meg jelentősen a lehetőségeket, vagyis a korlátozás ne legyen kezelhetetlenül gyakori. Az engedélyezés alapjául szolgáló értékeket víztestenként, illetve - ha az több vízfolyásból áll - vízfolyásonként a korlátozás gyakorisága és mértéke szerinti bontásban célszerű meghatározni. A módszernek a feltételezett vízhasználatok hatáselemzésén kell alapulnia, amelyben a pontossági igénytől függően szerepelnek a figyelembe veendő környezeti korlátok, de egyszerűsített módszerek is használhatók. 2.2. Gyakorlati feladatok A korlátozási rendszer kidolgozása, a hasznosítható készletek előzetes becslése és a hatáselemzések végrehajtása egy megfelelő információs rendszer létrehozását, kutatásokat és módszertani fejlesztést igényel. A Keretirányelv előírja a víztestek hidrológiai, morfológiai, biológiai és kémiai állapotának jellemzését. Ennek része a vízkivételek környezeti hatásának értékelése is, és a felhasznált információkra épül az értékelés alapján kidolgozandó korlátozási rendszer, valamint az adott vízkivételek esetén várható vízhiányok előrejelzése (lényegében a hasznosítható készlet jellemzőinek becslése) is. A megfelelő tartalmú információs rendszer létrehozása sürgető feladat, amiben a vízkészlet-gazdálkodás szempontjait szem előtt tartva szerepelnie kell: 63