A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

A térség földtani felépítésének bázisát a paleozoós és mezozoós alaphegység képezi. A paleozoós képződmények vízföldtani szerepe rossz vízvezető képességük. A térség felszínalatti vízkészletének túlnyomó részét képező mezozoós és elsősorban triász képződmények közé a tektonikai erők következtében beékelődő paleozoós képződmények hatása vízrekesztő gátként érvényesül. Ismeretes a sajátos tektonizmus következtében a Bakonyi földtani képződmények DNy-ÉK irányú pásztás elrendezése. A legidősebb képződmények a térség déli részén a Balatonfelvidéken vannak a felszínen, s észak felé egy teknőt alkotva egyre mélyülő, majd ismét magasabb elhelyezkedésűek. E mellet több ízben áttolódás és feltolódás mutatható ki, ahol a perm képződmények megközelítik sőt elérik a felszínt. A terület déli részén a tektonikus erők hatása jobban érvényesült, itt változatosabb az alaphegység rétegsora, és itt jelentős vízadót képeznek az alsó és középső triász képződmények. Ez a területrész földrajzilag a Balatonfelvidék néven ismert. Észak felé haladva a térség legnagyobb kiterjedésű képződményét figyelhetjük meg, a felső triász födolomit összletet, mely Iszkaszentgyörgytől délnyugati irányban a Keszthelyi hegységig a felszínen nyomonkövethető. Ez az átlagban tíz km széles dolomit sáv képezi a térség vízadó kapacitásának zömét. A dolomit jelentős részen a felszínen van, csak délnyugaton fedi fiatal vulkáni takaró. (Kabhegy, Agártető). A triász képződmények Tés-Herend-Padrag-Sümeg vonalától északra már a kréta képződményekkel fedetten mutathatók ki. A térség nyugati részén tektonizmus eredményeképp a kréta képződmények képezik az alaphegység felszínét, míg keleten Zirctől északra a kréta képződmények után ismét a triász képződmények képezik az alaphegység legfiatalabb rétegeit. Míg a térség déli részén a fedőképződmények csak lokális jellegűek a nyugati és északi területrészeken vastagságuk így vízföldtani jelentőségük is megnő. A Balaton felvidéki triász képződmények felett, mint fedőhegységi képződmény az édesvízi mészkőben tárolt víz játszott szerepet a vízellátásban. Jelentőségük ma már a minőségi és mennyiségi problémák miatt erősen visszaesett. Különleges helyzetű Várpalota térsége, ahol a mélybezökkent triász képződmények felett a harmadkori medencekitöltő képződmények a triász rétegek vizét adják le, bár itt is ismert egy felső önálló vízemelet a már említett édesvízi mészkőben, mely a város vízellátásának első ütemében volt felhasználva. A Várpalota- Veszprém -Ajka tengelyben kisebb megszakítással végig megfigyelhetők a triász, majd kréta rétegekre települt harmadkori fedőrétegsor, mely Márkótól nyugat felé egyre nagyobb méretű, úgy felszíni mint mélységi szempontból. Márkótól nyugatra az alaphegységet már vastag fedőképződmények borítják, mely zömében az oligo-miocén törmelékes összletből áll, de az alatta elhelyezkedő eocén Nummuliteszes mészkő is kimutatható. 516