A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

A térség morfológiáját ÉNy - DK -i irányban jellemezve megállapíthatjuk, hogy a Balaton északi partjától való meredeken emelkedik a legkeményebb kőzetet képviselő középső triász tüzköves mészkőig, majd enyhén süllyed a Veszprém-Nagyvázsony vonalig. E vonaltól ismét emelkedik a morfológia Úrkút -Szentgál vonaláig, majd ismét egy kisebb medence következik, a Herend Városlőd Ajka vonalában meghatározható medence, melytől észak felé ismét emelkedik a felszín. Veszprém térségében a Balatonfelvidék felszíne folyamatosan csökken észak felé, s a Sédtől északra ismét emelkedik a felszín Zirc vonaláig. A térség vízbeszerzési lehetőségeinek ismertetése előtt vizsgáljuk meg a tárgyi terület vízáramlási rendszerét. A lehullott csapadék egy része beszivárogva a talajba, a vízzáró rétegeken feldúsulva a legkisebb ellenállású irányba mozogva az erózióbázis felé szivárog. A legalsó vízzáró szintnek a permi és annál idősebb képződményeket tekintjük. E felett található a triász karbonátos képződményekben tárolt karsztvíz. A karsztvíz a terület déli részén, ahol mint ismeretes önálló vízemeleteket alkothat, és így korlátozott a kapcsolata, vagy teljesen független a fokarszttól. Ebbe a régióba sorolhatók a balatonfelvidéki vízbázisok, s részben a Fűzfő - Litér- Peremartoni régió vízbázisai. A Várpalota Veszprém Tótvázsony vonalában elhelyezkedő felszíni elterjedésü fodolomitban kialakult karsztrendszer az ún, fokarsztvíztároló rendszer. Ezen a viszonylag egyenletes felszínű területen a legnagyobb a beszivárgása és utánpótlódása a karsztvíznek, s így a karsztvízszint abszolút magassági értéke is itt, Szentgál térségében a legnagyobb. A karsztvíz a hegység peremek felé áramlik, s közben ahol tud források formájában a felszínre lép. Az északi területen Zirc térségében ahol a triász rétegeket a jura és kréta képződmények fedik a márgás rétegek megakadályozzák hogy a csapadékvíz a triász rétegekbe áramoljon így itt önálló vízemeletek alakultak ki, melyből számos bővizű forrás fakad. Hasonló a helyzet Herend Ajka Magyarpolány Noszlop Farkasgyepü térségében, a fokarsztvíz csak mérsékelt utánpótlást kap a felette elhelyezkedő harmadkori rétegekből. Itt az oligo-miocén és eocén összletből igen sok forrás fakad, a beszivárgó csapadékvíz leszálló források formájában rövid úton ismét a felszínre kerül. Mivel a fokarszt utánpótlása kicsi, az említett térségben a fokarszt vízszintje a Séd vonalától északra nem követi a morfológiát (felfelé) hanem tovább süllyed. Érdekes nyomonkövetni a Veszprémi Séd forrásait a szelvénye mentén. A vízfolyás az oligo-miocén törmelékes összlet előbb említett leszálló típusú forrásaiból ered Herend északi határában. Tőle nyugatra egy-két kilométerre ered a Torna patak, mely felfűzi nyugat felé az összes oligomiocén és eocén képződményből fakadó forrás vizét. Visszatérve a Sédre, a patakot alacsonyabb szinten Veszprém határában már a dél felől áramló fokarsztvíz forrásai táplálták, (Csatári források) Ezek a források a hetvenes években elapadtak. Noha a fökarsztvíz szintje az utóbbi években 517