A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

oxigén, a fenolszármazékok és az ammónia jelenlétéből következő folyamatok megismerése a legjelentősebb. A hasznosítás jellemző kérdésköre a hévizek összes redukáló anyag tartalma és az ehhez kapcsolódó oxigénháztartás. Bár a halélettani szempontból megvizsgált termálvizek között van igen alacsony redukáló anyag tartalmú, s így kis oxigénfogyasztású is, a hévizek túlnyomó többségére az ellenkezője jellemző. A termálvizek oldott oxigén koncentrációja a mélységi vizekre jellemzően igen alacsony, gyakorlatilag nulla és a redoxviszonyok is a redukált vegyületek túlsúlyát mutatják. Ezek a szerves és szervetlen redukálóanyagok az oxigénháztartás szempontjából mintegy "negatív" oldott oxigén koncentrációként jelentkeznek, és a termálvíz halas hasznosítása illetve felszíni vizekbe való elhelyezése esetén a levegőztetés, vízkeverés, hígítás mértékének számításakor ezt figyelembe kell venni. A halas hasznosítás szempontjából kiemelkedő fontosságú a termálvíz pH értékének és stabilitásának témaköre, egyrészt a pH érték halas hasznosítás esetén megengedhető 6,5-8,5 viszonylag szűk sávja, másrészt a pH érték változásával szoros összefüggésben lévő molekulárisán oldott anyagok (széndioxid, ammónia, salétromossav, kénhidrogén) viszonylag igen kis megengedhető koncentrációja miatt. 3.2. HALAS HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEK, IRÁNYOK A magyarországi haltenyésztésre napjainkban és az elkövetkező időkben is az eltérő intenzitású haltermelő rendszerek együttélése, párhuzamos fejlődése a jellemző, illetve kívánatos. Jelenleg haltermelésünk zömét a hagyományos technológiákat alkalmazó tógazdaságok adják. Új vízterületek létesítésével (Kisköre, Kis-Balaton, Nagymaros), meglévő holtágaink, állóvizeink iránt fokozódó rekreációs igények jelentkezésével, a horgászlétszám gyors növekedésével, valamint a piaci hatások érvényesülésével párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerül a különböző haltermelési irányok továbbfejlesztése. Az egyszerű, olcsó eszközökkel biomanipulált természeti folyamatokkal magában a vízben termelt takarmány halas hasznosítására számos új halászati, haltenyésztési elv és eljárás vár bevezetésre, melyek az olcsón előállított értékes halhús mellett horgász, rekreációs igényeket is kielégítenek, sőt a szántóföldi és állattenyésztési tevékenység hatására tápanyaggal túltelített tájaink vízminőség-javítását is szolgálnák. Ugyanakkor a komplex haltermelés egyes részfolyamataiban (szaporítás, ivadéknevelés), illetve az értékes halfajok (pisztráng, angolna, harcsa) termelésében az intenzív és iparszerü technológiáknak is létjogosultsága van. Geotermikus energiakincsünk kiaknázásával párhuzamosan tehát a halas hasznosítás lehetőségének 432