A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

időszak), ahol mindhárom 16 év hosszú periódusban a lefolyt víztömeg közel azonos volt. A 2. számú ábrán feltüntettük még a vízjárás dinamikáját jellemző szám 95 éves átlagától való eltérését is. Ezt a görbét vizsgálva megállapítható, hogy tartósabb pozitív eltérés (a vízjárás dinamikájának növekedése) a II. és a III. referencia időszakban is megfigyelhető. Ez a növekedés még jobban látható (3. számú ábra), ha az eltéréseket összegezzük. A teljes adatsort (95 év) leginkább meghatározó, legnagyobb növekedésű szakasza 1982-1995 között van. Ha ezt a meredek szakaszt kivesszük a vizsgálatokból, akkor a görbe meghatározó, legnagyobb emelkedésű szakaszává az 1953-1959 közötti rész válik. Ezt a szakaszt is kivéve a vizsgálatokból, a maradék görbe lényeges változást nem mutat, a tartós negatív érték oka az első 10 év csökkenő dinamikája. Összességében megállapítható, hogy a vízállás dinamikája két alkalommal növekedett meg jelentősen 1953-1959 és 19821995 között. Ebből következik, ha a referencia időszakra jellemző dinamikát akarjuk meghatározni, akkor azt az 1953 előtti időszakból célszerű számítani. 3.2. A VÍZJÁRÁS IDŐBENI VÁLTOZÁSÁNAK TRENDVIZSGÁLATA A referencia időszak dinamikájának meghatározása lehetséges volna úgy is, hogy egy viszonylag zavartalan, kis változású időszakból kiválasztunk egy évet (1950-1953 közül) és ennek a dinamikai mérőszámát fogadjuk el etalonnak. Ilyen szinguláris érték alkalmazása, egy ilyen nagy szórású adathalmaz esetén nem fogadható el, ezért e módszer helyett trendvonalak segítségével határoztuk meg a referencia időszakra jellemző értéket. Ezzel az ideálisnak tekinthető értékben érvényesülhet az egész adatbázis jellege. Tovább erősíti az érték helyességét, hogy a kiválasztott év (1950) a görbe az adatsor közepén van, ahol a trendvonalak a leginkább illeszkednek az adatsorra Először az adathalmaz szélsőséges értékeit, a szélsőséges vlzhozamú éveket kiszűrtük az adatsorból, úgy, hogy a teljes adathalmaz 80 %-át vettük a további számításoknál figyelembe. így a trendvonalakkal pontosabb jelleggörbék meghatározása vált lehetővé. Megvizsgáltuk az adatbázis 60 %-ra való csökkentését is, de nagyobb pontosságot nem értünk el vele, ezért a továbbiakban csak a 80 %-os adathalmazzal számoltunk (4. ábra). Ezt a müveletet, mind a havi, mind az éves adathalmazon végrehajtottuk. Az így kapott adatsorokra lineáris, polinomális és exponenciális trendeket fektettünk. (A logaritmikus és a hatványtrendek gyakorlatilag az előzőekkel azonos eredményt mutattak). A lineáris trendet megvizsgáltuk kettévágott adatsorra is, hogy az 1950 után bekövetkezett változások ne befolyásolják a teljes adatsort. 471