A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

3.3. A TRENDVIZSGÁLATOK ALAPJÁN AZ IDEÁLIS VÍZJÁRÁST JELLEMZŐ SZÁM KIVÁLASZTÁSA A trendvizsgálatok alapján a polinomális megközelítés adta vissza leginkább az adatsor jellegét, ez szolgáltatta a leginkább átlagos értékeket. Igaz, hogy az egyes hónapokban kialakultak olyan trendek, melyek további vizsgálatokat igényelnek (január, november), míg másutt (június) a trend jól kiszámítható volt. Az éves adatok vizsgálata valamennyi önálló hónapnál határozottabb trendet mutatott. Ez az eredmény arra is rámutat, hogy a vízjárás dinamikáját jellemző havi számok használatával óvatosabban kell számolni, mint az éves jellemzővel. Az ideális évre jellemző havi és éves mérőszámot a fenti elemzések elvégzése után a polinomális görbe 1950-es évhez tartozó értékében határoztuk meg. 3.4. A REFERENCIA IDŐSZAKOK JELLEMZŐI A vízjárás dinamikáját vizsgálva az egyes időszakokban megállapítható, hogy egy éven belül is viszonylagos ritmikusság tapasztalható a vízjárás változásában (5. ábra). Míg a téli és a nyári hónapokat viszonylag magas, addig a tavaszi és az őszi hónapokat viszonylag alacsony vízdinamika jellemzi. Az alacsony tavaszi dinamika magyarázható a hóolvadásből keletkező árvizek vízjárás stabilizáló hatásával, ősszel ugyanez a tartós kisvizek következményeként fogható fel. A nyári és a téli időszakok változatossága magyarázható a közvetlen csapadék vagy hóolvadás hatásával is. A legnagyobb változás a decemberi hónapban figyelhető meg, amely talán visszavezethető az utolsó két évtized un. karácsonyi árvizeire is. Ez utóbbiak változékonysága magyarázható a felső erőmüvek üzemeltetésével. E magyarázatok természetesen csak feltevések, de az éves vízjárásra jellemző átlagszámok emelkedése egyértelműen kimutatható. 3.5. A REFERENCIA IDŐSZAKOK ÉS A SZÁMÍTOTT IDEÁLIS ÉV VÍZJÁRÁSÁT JELLEMZŐ SZÁMOK ÖSSZEVETÉSE Az 1950 évre számított dinamikai jellemző jól illeszkedik a referencia időszakok dinamikai jellemzőinek sorába (6. ábra). Az éves átlag az első időszak (1901-1915) értékénél nagyobb, bár ez kevésbé mérvadó, mivel éppen ebben az időszakban a dinamikai jellemző enyhe csökkenése volt megfigyelhető. Ezért összességében megállapítható, hogy a számított érték jól képviseli az évszázad első 50 évére jellemző vízjárás dinamikáját. A II. és a III. időszak dinamikai jellemzői magasabbak a számított értéknél. Ez az arányos növekedés nem ilyen egyértelmű a hónapokra jellemző számok 472