A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

A TALAJVÍZJÁRÁS ELEMZÉSE A GERJE - PERJE VÍZGYŰJTŐJÉN SZALAI JÓZSEF - VARGA GYÖRGY Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Rt. Napjainkban számos hazai és külföldi kutatási téma eredménye az, hogy a Föld éghajlatában tendenciaszerű változások következnek be a jövőben, amely együtt jár a hidrológiai körfolyamat egyes elemeinek tér- és időbeli módosulásával. Jelen tanulmány célja, hogy az éghajlatkutatók által feltételezett várható változásokat jellemző paraméterek ismeretében becsüljük a Gerje-Perje vízgyűjtője területén a talajvízháztartási folyamatok alakulását. 1. A GERJE-PERJE VÍZGYŰJTŐJE ELHELYEZKEDÉSE, DOMBORZATA FELSZÍNFORMÁI ÉS TERÜLETHASZNOSÍTÁSA A Tisza jobbpartján elhelyezkedő Gerje-Perje vízgyűjtő 885,9 km

2 kiterjedésű területe legnagyobb része két kistájon, a Gerje-Perje síkon és a Pilis-Alpári homokháton helyezkedik el. A vízgyűjtő legnagyobb tengerszint feletti magassága 135 m B. f., a legalacsonyabb térszínek pedig 85 m B. f. körüli magasságúak, vagyis az északnyugat - délkelet tájolású vízgyűjtőn, kis kiterjedése ellenére nagyok a szintkülönbségek. A Gerje-Perje sík felszínének több, mint a felét löszös, lösziszapos, infúziós löszös üledékek borítják. Kisebb részben szélhordta homok (20 %) és ártéri, mocsári agyag (15 %) is előfordul. Ezeken a térszíneken csernozjom és réti csernozjom talajok, illetve kisebb foltokban réti talajok alakultak ki. A terület döntő hányadán a területhasznosítás szántó (< 78 %), kert és szőlő (~ 4 %). A Pilis-Alpári homokhát felszíne közel kétharmadát (elsősorban a délnyugati és a délkeleti részén) általában 0,1 - 0,2 mm-es szemcseátmérőjű, változatos települési vastagságú (1 - 10 m) osztályozott futóhomok fedi. Nyugat felé haladva a növekvő vastagságú homokrétegek közé lösziszapos rétegek ékelődnek. A vízgyűjtőn, Ceglédtől északkeletre és délkeletre nagyobb kiterjedésű összefüggő lösziszapos, löszös, homokos-löszös képződmények tárhatók fel a felszín alatt 10-15 m-ig. (Id. talajvíz-észlelő kutak rétegsorai) Az alacsony ártereken illetve a laposokban agyagos, szikes területek helyezkednek el. A kistájon a területhasznosításból a szántó részesedése kisebb, mint a Gerje-Perje síkon (< 52 %), a kert és a szőlő részesedése viszont nagyobb (~ 8 %), az erdő hányada pedig közel 25 %. 525