A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - Kovács Péter–Pataki László: Az 1998. őszi Tisza árvizet kiváltó okok meteorológiai és hidrológiai értékelése a Tisza-völgyi árvizek sorában

Természetesen ez egy eddig alá nem támasztott feltételezés és az időjárás hosszú távú periodicitását figyelembe véve egyelőre elhamarkodottnak is tekinthető, ám semmiképp sem szabad elfeledkezni arról, hogy ez az időszak még ha nem is az előbbieket takarja - akár több tíz éves is lehet, és előfordulhat a hidrometeorológiai és hidrológiai körülmények sokkal szerencsétlenebb összejátszása is. Ami viszont biztos az az, hogy 1998. márciusának közepétől, november első dekádjáig, a keleti, északkeleti vízgyűjtőkön, a Máramarosi-és Radnaihavasokban, az átlagosat rendkívüli mértékben - helyenként a megszokott értéket kétszeresen - meghaladó csapadék hulIott.(a 2-8.sz. ábrák néhány jellemző állomás csapadékát és ennek átlagtól való eltérését mutatják) Ez az időjárás ideális volt a vízgyűjtők nedvesen tartására, ugyanakkor az év folyamán több olyan viszonylag nagy területre kiterjedő esőzés is volt, amelyeknél csak a szerencsén múlott, hogy inkább a síkvidékre korlátozódtak, s a hegyvidéket csak részben érintették. Ez Magyarországon a belvízi elöntések fennmaradását okozta, de több kisebb-nagyobb árhullámot is kialakított, a folyókon. Ami az időjárási helyzet - a hét hónapon át tartó nedves időszak - előfordulási gyakoriságát illeti, nem tartozik a gyakran előforduló események közé, de azért nem is mondható rendkívülinek. Az mindenképpen biztos, hogy néhány - főképp a Felső-Tisza jobb oldali mellékfolyóinak vízgyűjtőin található - állomás esetében az évszázad legcsapadékosabb évei között jegyezhetik az 1998. évet. Összességében elmondható, hogy ez az óriási esőzés, konkrét időpontját tekintve talán egyedülállóan, időszakát tekintve viszont „csak" ritkán előforduló, de időnként törvényszerűen bekövetkező jelenségnek tekinthető a Felső-Tisza vízgyűjtőin, ugyanakkor a megelőző hónapok időjárásával és csapadékviszonyaival párosulva, már egészen különlegesnek számít. 5. AZ ÁRVÍZ LEVONULÁSA Az évszázad felső-tiszai árvizének leírásakor nem szabad megfeledkeznünk az azt közvetlenül megelőző "kisebb" árhullámról (820 cmes tetőző magasságával 20-ik a vásárosnaményi rangsorban), amely fontos szerepet játszott a medrek feltöltésében és a Tokaj alatti szakaszon létrejött igen magas vízállások kialakításában. Tehát ez az október végi csapadékok hatására elindult első árhullám, Tiszabecsnél október 31-én 526 cm-el, Vásárosnaménynál november 1-én 820 cm-es vízállással tetőzött. Ekkor a várakozások 700 cm körüli tokaji tetőzést prognosztizáltak, tekintve a Bodrog viszonylag csekély vízhozamát és a Bodrogközi-Tisza szakasz alacsony mederteltségét. 78