A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)
2. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Hajdú Dezső: Belvizek és használt vizek visszatartásának és felhasználásának lehetőségei a Csukáséri Főcsatorna vízgyűjtőjén
A csatornák nyomvonala a Duna - Tisza közi homokhátság vízválasztójától egyenletes eséssel halad az ÉNY-DK-i irányú deflációs völgyekben egymással párhuzamosan, közöttük 3-5 km a távolság. A völgyek változó szélességüek, egymástól 3-4 m magas gerincek választják el őket. Az alakzatok között gyakoriak a lefolyástalan mélyedések. Ha a csatornák nyomvonalára fektetett képzeletbeli merőleges keresztmetszet szerint vizsgáljuk a terep alakulását, akkor morfológiai megjelenésük szerint a csatornák mentén váltakozó szélességben megközelítően vízszintes területek helyezkednek el, majd néhány deciméteres hirtelen terepemelkedést követő enyhe emelkedéssel közelítenek a vízválasztó felé. A vízrendezés előtti időszakban a felszíni völgyvonulatok a tiszai mélyártérbe vezették az összegyűjtött vizeket. A múlt század 80-as éveiben kiépültek a tiszai védtöltések és a mélyártérnek már kellő védelmet adtak, ugyanakkor a fennsíkról a természetes völgyvonulatokon érkező vizek gyakran árvíz szerű belvízzel öntötték el az újonnan épített töltések mögötti területeket. Ennek kiküszöbölése érdekében épült meg a fennsík szélén az övcsatorna szerepét betöltő Csukásér és a Tisza felé vezető befogadó a Dongér főcsatorna. Az 1930-as években a területen csak a vizes évek felesleges belvizeit elvezetni képes belvízi hálózat épült ki. A nagyobb teljesítményű belvízlevezető müvek csak az 1950-es éveket követően épültek, a jelenlegi belvízlevezető hálózat pedig az 1970-es évektől. A terület bemutatása után nyilvánvaló, hogy vízvisszatartásra és tározásra a deflációs völgyek, a helyenként fellelhető szélvájta kisebb-nagyobb lefolyástalan területek lennének alkalmasak. Ezek műszaki kialakítása viszonylag egyszerű feladat és költségei is elviselhetőek. A vízgazdálkodási helyzet javításával előidézhető kedvező irányú változások: - mikroklimatikus viszonyok megváltozása, - beszivárgás, mélységi vízutánpótlás biztosítása, - esetleges szennyezések helyben tartása, - mezőgazdasági és halászati célú hasznosítás, - természetvédelmi célok megvalósítása, - humán célú természeti területek kialakítása. A célok ismeretében érdemes megvizsgálni, honnan származik a vízkészlet. Kézenfekvő, hogy a csapadék legyen a vízutánpótlás fő bázisa. A Duna - Tisza közén levő csapadékmérő állomások adatainak összehasonlítása révén az 326
