A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

2. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Hajdú Dezső: Belvizek és használt vizek visszatartásának és felhasználásának lehetőségei a Csukáséri Főcsatorna vízgyűjtőjén

alábbi megállapítások tehetők. A sokéves csapadékátlag 550 mm körül van, melynek 60%-a tenyészidöszakban, 40%-a a téli hónapokban hullik le. E két időszakon belül is megfigyelhető két periódus május-június hónapokban és novemberben van a maximum, míg szeptember-október valamint január és február csapadékszegény. A csapadék alakulásának helyzetét 1930-tól vizsgálva az 1940-es és az 1965ös évek csapadékai emelkednek jelentősen az átlag fölé, majd 1974-től kezdődően tartósan az átlag alatti évi csapadékösszegek fordulnak elő, esetenként alig meghaladva az évi 400 mm-t. A tenyészidőszaki csapadékhiány mértéke a nagyobb. 1974-től kezdődően a csapadékhiány összege meghaladja az 1000 mm-t. A másik vízutánpótlási lehetőség a felszín alatti vízkészlet felhasználása lehet. Sajnos, a helyzet a lehetőségeket illetően hasonló a csapadéknál említetteknél. 1971-től fokozatosan süllyedő tendenciát mutat a talajvíz. A süllyedés mértéke a vizsgált területen átlagosan 1-2 m, de helyenként a 3 m-t is eléri. A talajvízszint süllyedés okai - ahogy ezt több tanulmány is megállapítja - főleg a csapadékhiányra, a rétegvíz kitermelés fokozására, az erdőterületek növekedésére vezethetők vissza. Könnyen belátható, hogy gyakorlatilag a rétegvizek igénybevétele sem jelenthet megoldást a vízutánpótlásra. A vízpótlás lehetőségének biztosítása érdekében a felszíni vízkészletek vizsgálata sem maradhat ki a sorból. A Csukásér vízgyűjtőjén elsősorban tiszai eredetű vízkészletek hasznosítása jöhet szóba. A víznyerés távolsága és a legyőzendő magasságkülönbség számottevő, ezért az elérendő célok, valamint a műszaki és gazdasági eszközök összhangja gondosan mérlegelendő. A tiszai vízellátás csírája a tiszaalpári öntözőrendszer műszaki létesítményében már létezik. A tiszai mélyártérről az öntözővíz feljut a magas partra, ahonnan továbbvezethető lenne és ellátható a Csukáséri vízgyűjtő számos belvízcsatornája. A mesterséges vízpótlás a külső vízforrásokra támaszkodóan megoldható, de költséges. A Duna-Tisza közének vízpótlása politikai, gazdasági, humánpolitikai és természetvédelmi súlyát illetően országos jelentőségű kérdés. Ezért a megoldás megtalálása nem is lehet kizárólag az itt élők gondja. Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a hagyományos vízbeszerzés negatív lehetőségei miatt nincs mód vízutánpótlásra. Ez ideig nem foglalkoztam egy 327