A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Szlávik Lajos–dr. Rátky István: A Fekete- és a Fehér-Körös árvizének néhány sajátossága és az árvízvédelmi rendszer fejlesztési lehetőségei

vőben sem lesznek levezethetők csupán csak az árvízvédelmi töltések között Az árvízi szükségtározók rendszeres üzembe helyezésével a jövőben számolni kell. Kulcsszavak: árvízvédelem, szükségtározó, szükségtározás, árvízcsúcs-csökkentés 1. BEVEZETÉS Magyarország természet- és gazdaságföldrajzi adottságai következtében a vizek kártételei elleni védekezéshez évszázadok óta jelentős és folyamatosan növekvő társadalmi érdek fűződik. Egy-egy jelentősebb árvízi esemény mindig fontos alapot jelentett, indítékot szolgáltatott az árvízvédelem fejlesztéséhez, így volt ez már az elmúlt évszázadban, amikor pl. a Tisza szabályozás megkezdését az 1816., 1830. és 1845. évi árvizek indították el, majd pedig az 1855., 1867-68., 1879., 1881., 1888. évi - rendre katasztrofálisnak tekinthető árvizek adtak egy-egy lökést a fejlesztések folytatásához, kiteljesítéséhez (Fejér 1997, Szlávik 1992). Ebben a században egy-egy ilyen fejlesztési szakaszt jelentettek a Tisza- és a Duna-völgy jelentősebb árvizei: az 1919., 1925., 1932., 1939., 1940-41., 1947-48., 1956., 1965., 1966., 1970. és 1974. éviek (Szlávik 1998, SzlávikFejér 1998). A legutóbbi néhány évben ismét a közfigyelem előterébe kerültek az ország árvízvédelmi kérdései. Az 1995-96-os évek fordulóján jelentős árhullám vonult le a Körösökön (Szlávik-Varga-Váradi 1996, Szlávik-Váradi 1996). 1997. június 15. - augusztus 8. között Közép- és Kelet-Európa több térségében katasztrofális árvizek alakultak ki, ember áldozatokat követelve, jelentős károkat okozva. (Közép- és Kelet-Európa 8 országából, 10 térségből legalább 147 halálesetről, egyes országokban a nemzeti valutákban, illetve dollárban számolva sok-sok milliárdos károkról adtak hírt.) 1997 nyarán jelentős árhullám alakult ki a Dunán is (Bálint 1997, Harkányi-Bálint 1997, Szlávik-Bálint 1997). Legutóbb pedig 1998. novemberében a Felső-Tiszán és a Bodrogon vonultak le - a határon túli vízgyűjtőkön katasztrofális következményekkeljáró - árvizek. Ezeket az árvízi eseményeket említve nem lehet szó nélkül hagyni a hazai árvízvédelem eredményességét: a hazai folyókat övező árvízvédelmi gátak csaknem két évtizede sértetlenül állnak ellen az árhullámoknak; az árvizek évtizedek óta nem követeltek emberáldozatokat. És ez nem szerencse, nem a véletlen műve - tudatos, tervszerű fejlesztő és szervező munka eredménye. Az utóbbi évtizedek legátfogóbb országos árvízvédelmi kutatási-fejlesztési munkáira az 1970. évi Tisza-völgyi árvizet követően került sor (Bencsik 259