A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)
1. ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Pados Imre–Vörösmarty Dénes–Nagy Ferenc: Árvízvédelmi töltések repedése, repedéses szakaszokon a biztonság érdekében tett és javasolt intézkedések az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság területén
töltéskoronán. A repedések észlelése nem mértékadó időjárási helyzetben történt, Igy azok feltételezhetően nagyobb méretűek voltak. Érdemes megemlíteni, hogy a töltésrepedések a poroszlói öblözetet kivéve kiépítetlen védvonalakon voltak észlelhetők, így a Bodrogközi Tisza jp-on Zalkod, Tiszakarád, Cigánd térségben, a Hernádon a Gibárt jp-i szakaszon, valamint a Taktaközi és Tarnavölgyi védvonalakon. A védvonalrendszert 1993. március hónapban ismét felülvizsgáltattuk a téli időjárás és csapadék hatásának értékelése céljából. A felülvizsgálat eredménye meglepően kedvezőnek mutatkozott, repedéseket a felszínen már alig lehetett észlelni, azok többsége a téli csapadék és hóolvadás következtében összezárult. A töltéskoronák fekete burkolatai viszont nagyrészt hosszirányban megrepedtek, a repedések mélysége a pályaszerkezettel együtt 40-80 cm volt. Tekintettel arra, hogy a Tarna-menti védvonalakon alakultak ki a legnagyobb méretű repedések, a töltések állapotának jobb megismerése érdekében a kutatógödrös vizsgálatokat a Tarna bp-i töltés mintegy 3 km-es szakaszára terjesztettük ki 1993-ban 7 db 1,40 m mély kutatógödör ásásával. Ekkor rendkívül kedvezőtlen töltésállapotot lehetett regisztrálni, összességében megállapítható volt, hogy a vizsgált védvonalszakasz a szárazság miatt szétrepedezett, a töltéstest belső részének hosszirányú hasadásai tömbös szétrepedezése és a felszíni kereszt- és hosszirányú repedezettsége kritikus helyzetet teremtett. 2. ÁRVÍZI TAPASZTALATOK A TARNA MENTI REPEDEZETT VÉDVONALAKON A Tarna patakon 1994. április 14-én kisebb árhullám alakult ki, mely Zaránknál a töltéslábtól mérve 1,0 m magassággal tetőzött. Az árvíz és csapadék hatására a Tarna jp-i töltésnél a vízoldali töltésrézsű kagylós megcsúszását lehetett észlelni a 16+050 és 16+510 tkm szelvényeknél 13, ill. 20 m hosszban. A lecsúszások mértéke 40, ill. 80 cm volt, a vízfelőli töltéskoronaéltől 10 cm távolságban mérve. A két megcsúszás között a rézsün folyamatos repedés volt látható, ami a teljes szakasz megcsúszására utalt. A feltárásokra 1994. április 28-án került sor, melyek alapján a feltételezések igazolódtak. A feltárási eredményekből megállapítható volt, hogy a töltésfelülete 40-80 cm vastagságban átázott. A töltéstalp környezetében szintén növekedett a víztartalom. Ennél a kis árvíznél a jelentős mértékű víztartalom növekedés a töltéstest egyes részeinél a repedések következtében állhatott elő. A feltárás egyúttal rendkívül kedvezőtlen töltésképző anyagokat, kövéragyag jelenlétét mutatta ki. 185
