A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Nagy László: A biztonsági tényező és a tűrési valószínűség az árvédelmi gátaknál

k = 1,0 a gát önsúlyára, a mértékadó árvízszintre és a szivárgó víz nyomására k = 1,2 a hullámfelfutásra A biztonsági tényező értéke függ az állékonysági vizsgálatba bevont szerkezettől és annak feltételezett tönkremenetelétől, valamint attól, hogy - mértékadó árvízszintre vagy korona szinttel színelő árvízszintre készül a számítás (nj), - történt-e részletes talajfeltárás (112), - van-e ősmeder keresztezés a vizsgált szelvényben (n3). A biztonsági tényező nagysága a 4. táblázat alapján (MSZ 10-429/84) a következő: nSn

1.n

2.n

3 (5

) 4. TÖRÉSI VALÓSZÍNŰSÉG, BIZTONSÁGI TARTALÉK A hagyományos biztonsági tényezővel szemben az elmúlt évtizedekben számos észrevétel hangzott el. Freudenthal (1947) szerint a korszerű, kifinomult tervezés és a meglehetősen önkényesen felvett biztonsági tényező közötti ellentét megakadályozza a biztonság és gazdaságosság egyensúlyát tükröző hatékony tervezési módszerek elterjedését. A biztonsági tényező valódi jelentése és tulajdonságai rejtve maradnak. Lévi (1958) számszerűen bizonyítja, milyen gazdaságtalan megoldásokra juthatunk: az elektromos vezetékek oszlopaira felvett biztonsági tényezők (v = 3-5) pl. olyan események bekövetkezése ellen védenek, amelyek csak 10

6-10

9 évenként fordulhatnak elő. Freudenthal (1961) rámutat arra, hogy a tervezőknek nem egyszer olyan irreális feltételeket szabnak, mint a végtelen élettartam vagy a zérus tönkremeneteli valószínűség. A szerzők legnagyobb része abban látja a hagyományos biztonsági tényező hátrányait, hogy nem veszi figyelembe (legalábbis nem megfelelő módon) a felhasznált adatok megbízhatóságát, valamint a gazdasági hátteret tükröző kockázatot. A korszerű méretezési módszerek a tönkremenetelt előidéző (Q) és az ezt akadályozó (R) hatásokat tehát valószínűségi változóknak tekintik. Ebben a vonatkozásban két esetet különböztethetünk meg: ha csak az egyik hatásról tételezzük fel, hogy valószínűségi változó, ha mindkét hatásról azt tételezik fel, hogy valószínűségi változó. Ezt a két esetet mutatja a 2.a. ábra ahol Q mint valószínűségi változó és mint állandó is szerepel. 625