A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZELLÁTÁS - Karászi Gáspár: A lakásonkénti vízfogyasztás mérés tapasztalatai, problémái Magyarországon

Mi volt az oka annak, hogy kaotikusan indult el a "mellékmérősítés" folyamata? - Elsősorban és alapvetően a nem kellő jogi szabályozás. A minisztertanácsi rendelet - egyike az utolsóknak (!) - gyakorlatilag csak annyit mondott ki, hogy a fogyasztó saját költségén mellékmérőt szerelhet fel, illetve a mellékmérő alapján közvetlenül fizetheti a víz- és csatornadíjat. Nem rendelkezett arról, hogy az épület üzemeltetőjének hozzájárulására szükség van-e, vagy sem, a beépítéshez kell-e terv vagy sem, kinek a feladata eldönteni, hogy egyáltalán beépíthető-e előírásszerűen a mérő, s még több egyéb kérdésről sem, melyekre később visszatérünk. - Az épületek jelentős részében a vízellátás gépészeti kialakítása nem volt alkalmas a méréstechnikailag megfelelő "mellékmérősítésre", de a lakók ezt nem vették tudomásul. - Az első időszakban a piacon nem állt rendelkezésre megfelelő - kis méretű, függőlegesen is beépíthető - "lakásvízmérő". - A fenti indokok alapján, valamint a mellékmérőkből adódó további problémákat látva, sok szolgáltató elzárkózott a mellékmérőkkel történő bármilyen foglalkozástól, s továbbra is kizárólag a bekötési vízmérő alapján volt hajlandó számlázni. A mellékmérők felszerelése azonban ezeknek a szolgáltatóknak a területén is elindult, s a helyzetből adódóan minden szakmai előírás, koordinálás és kontroll nélkül. - Azok a szolgáltatók, amelyek a helyi közvélemény, a helyi tanács, - majd 1990. őszétől - a helyi önkormányzat nyomására, illetve saját belátásuk alapján a "mellékmérősítés" folyamatában való részvétel mellett döntöttek, kénytelenek voltak maguk kidolgozni a mellékmérők beépítésének, üzemeltetésének szabályozását, melynek során a fogyasztó és az épület üzemeltetője közötti olyan kérdéseket is szabályozniuk kellett, ami alapvetően nem szolgáltatói feladat - Azoknak a szolgáltatóknak a területén, amelyek nem foglalkoztak a mellékmérőkkel, sok lakásszövetkezet, társasház, ún. "költség-megosztó" mellékmérőket szerelt fel, anű csak a bekötési vízmérőn alapuló számla összegének egymás közötti szétosztására szolgál. A vízdíjak további emelkedésével tovább erősödött az igény a lakásonkénti mérés és vízdíjfizetés bevezetésére. így egyre több szolgáltató volt kénytelen a mellékmérőket számlázási alapul elfogadni. Azok a szolgáltatók, amelyek sokáig "ellenálltak", utóbb kénytelenek voltak olyan műszaki megoldásokat, illetve sokféle mérőtípust is átvenni, melyek szabályozott, ellenőrzött körülmények között nem valósultak volna meg. 29