A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)
VÍZELLÁTÁS TERVEZÉSI ÉS ÜZEMELTETÉSI KÉRDÉSEI - VISY ANDRÁS–WALLNER LÁSZLÓ: Rendszeres hálózatdiagnosztikai vizsgálatok bevezetése és tapasztalataik a soproni vízvezetékhálózatban
2. A MUNKAMÓDSZEREK ISMERTETÉSE 2.1. Ütemterv alapján történő háló zatvizs gálat 1994. tavaszán, amikor a hálózatdiagnosztikai csoport megkezdte tevékenységét, a Belváros vizsgálatával kezdtük a munkát. Ennek oka az volt, hogy ez a terület a legsűrűbb beépítésű, egy ben a legrégebbi hálózatot mondhatja magáénak, ezért a meghibásodások valószínűsége is itt volt a legnagyobb. Igyekeztünk a terület vizsgálatával a turistaszezon kezdetéig végezni, ami sikerült is. 18 rejtett csőtörést fedeztünk fel, amelyeknek javítását is folyamatosan végezték. Ezután került sor egy olyan ütemterv összeállítására, amelyet követve a város teljes vezetékhálózata vizsgálat alá kerül. Ennek összeállításakor sokféle elv alapján történő vizsgálati módszer vetődött fel (pl. átmérők szerint, stb.), de legpraktikusabbnak egy egyszerű területi felosztás szerinti haladás bizonyult. (Itt jegyzendő meg, hogy csoportunk folyamatosan tartja a kapcsolatot a Fővárosi Vízművek Rt. vizveszteségelemző csoportjával. Ott ez a csoport csak tervszerű hálózatvizsgálatot végez, a konkrét, bejelentett hibák vizsgálatát egy másik mérőcsoport végzi. A Vízveszteségelemző Csoport ugyancsak területi felosztás alapján végzi a terv szerinti hálózatvizsgálatot.) Az ütemterv szerinti hálózatvizsgálat legfontosabb műszerei az EO 70 és a DK 1400 korrelátor. Egy ilyen vizsgálat a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a mérőszemélyzet a vizsgált szakaszon található összes szerelvényt (házielzárót, tolózárat, tűzcsapot) előzetesen lehallgatja az EO 70 "elektromos füllel™. Amennyiben sérülési zajt nem érzékelünk, úgy a vizsgált szakaszon kizárható rejtett csőtörés jelenléte. Ha azonban a műszer sérülést jelez, úgy a DK 1400 korrelátorral a sérülés helye pontosan meghatározható. Célszerű megoldásként adódik, hogy míg az egyik személy a korrelátorral mér, addig a másik - ha a forgalom és egyéb környezeti zajok ezt lehetővé teszik - a HL 2000 talajmikrofonnal lehallgatja az adott csőszakaszt. Normális esetben a kétféle műszerrel történő mérés ugyanazt a hibahelyet jelöli ki, azonban bizonyos esetekben éppen ez ad lehetőséget arra, hogy esetleges méréstechnikai hibákra már mérés közben fény derüljön. (Például gyakori eset, hogy a mérőszemélyzet rendelkezésére bocsátott hálózati térkép nem valós átmérőt vagy csőanyagot tüntet fel. Természetesen ilyenkor a két mérés végeredménye nem egyezik, de a gyakorlott mérőszemély a korrelátorba betáplálja más csőanyag ill. átmérő adatait, míg a talajmikrofonnal megegyező eredményt nem kap. Ezzel 618
