A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)
VÍZELLÁTÁS TERVEZÉSI ÉS ÜZEMELTETÉSI KÉRDÉSEI - VISY ANDRÁS–WALLNER LÁSZLÓ: Rendszeres hálózatdiagnosztikai vizsgálatok bevezetése és tapasztalataik a soproni vízvezetékhálózatban
a módszerrel egyrészt kontrollálhatjuk a mérés pontosságát, másrészt a csőanyagra vonatkozóan is biztos információt kapunk.) A tervszerű hálózatvizsgálat kiegészítésére szolgál csoportunknál a TDM 10 vízveszteségelemző műszer, valamint az RD 530 hálózatfigyelő műszercsalád. Laboratóriumi környezetben mindkettő kiválóan alkalmas a hálózati veszteségek kimutatására, a mi gyakorlatunkban azonban kicsit más a helyzet. A TDM 10 vizvesztcségelemző műszer telepítése nehéz és időigényes. Szükség van egy hálózatszakasz kizárására, annak külső tűzcsapról történő megtáplálására, amely egyrészt sok időbe kerül, másrészt egy hosszú tömlő összeállításával jár. Ez a módszer ezért nappal, csúcsforgalomban nem alkalmazható. Ugy ancsak nem alkalmazható télen, fagyveszély esetén sem. Fentiek miatt a TDM 10-zel történő hálózatvizsgálatot ritkán alkalmazzuk (a csoport fennállása óta öt esetben vizsgáltunk vele nagyobb területet, ebből két alkalommal találtunk 100 liter'perc értéket meghaladó vízelfolyást). Az RD 530 műszercsalád 5 mérőegységből áll mindegyik tűzcsapra telepíthető, és az azon észlelt zajok erősséget hasonlítja össze számítógép segítségével. Gyakorlatilag mindegyik műszer meghatározott időközönként zajinfenzitás-mintát vesz az adott tűzcsapról, és a méréssorozat végeztével ezeket hasonlítjuk össze. Ezzel a módszerrel megállapítható, hogy melyik tűzcsap környezetében van a hiba. Sajnos azonban a gyakorlatban nagyon sokszor meghiúsul a mérés. Ennek oka legnagyobbrészt a rossz tűzcsapokkal magvarázható, miveL ha egy tűzcsap folyik, vagy esetleg nyitott állapotában gyengén ürít, akkor ezt a műszer hibaként értelmezi. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a mérés környezetében valamilyen állandó erősségű hangot kibocsátó zajforrás van. A műszer ugyanis zajinlenzitást mér, tekintet nélkül annak frekvenciájára. Mindezek alapján mérőcsoportunk az RD 530 műszercsaládot is csak kiegészítő mérésekhez használja. A csoport fennállása óta 85 méréssorozatot végeztünk, ebből mindössze 3 alkalommal sikerült konkrét csőtörést megfigyelni, a többi esetben vagy a tűzcsap hibájára derült fény, vagy a vezetékszakasz tömörsége bizonyosodott be. (Természetesen az utóbbi két eset is felfogható pozitív mérési eredménynek.) Az ütemterv alapján történő mérések értékelésekor feltétlenül megemlítendő, hogy a csoport tevékenységének kezdete - 1994 tavasza - óta kb. a város felének szisztematikus átvizsgálását sikerült megoldanunk (ez 164 utca teljes lehallgatását jelenti). Előrevetítve ezt a folyamatot, ez 619
