A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FELSŐ-DUNA SZABÁLYOZÁSI ÉS ÖKOLÓGIAI KÉRDÉSEI - KALMÁR ISTVÁN: A hullámtéri vízpótlás méretezésének hidrológiai alapjai

ágrendszerben kialakult vizállapotokat kellően jellemezni lehet, de csak a 10-25 nv'/s-os vizbetáplálási tartományban A magasabb vízhozamok tartomanyában várható állapotok megismerésében igen nagy " segítséget nyújtott " néhány árhullám Az 1993. júliusában es 1994 áprilisában levonult árhullámok egy részét a főmederben vezették le, amelyből a hullámtérré az ágrendszer (első betáplálási pontján - természetes vizpótlásként - jutott víz Négy árhullámnál a belépő Helenai zárásnál 60. 105, 120 és 165 m'/s-os csúcshozamú hullámtéri árhullámok vonultak le, időtartamuk 1-7 napos volt Levonulásuk során összesen 16 esetben végeztek különböző szelvényekben vízhozammérést. A hidraulikai adatok alapján nvolc szelvényben készítettek lobb- kevesebb megbízhatóságú Q(H) összefüggést, amelyek az akkori kiépitettségi állapotokat reprezentálják A hullámtéri árhullámok a levonulás során az ásványi ágrendszer felső szakaszáig, a B 9-es bukóig 30-40 %-al lapultak el, amely egyrészt az elszivárgásnak, másrészt a folyamatos bevezetés hiányának a következménye Az utóbbi közismerten az árhullám hevességével arányos. Az árhullámok azt a vizhozamtartományt ölelték fel, amely várhatóan a vizpótlás tartományát is jelenti Célszerűnek tűnt ennek alapján a ténylegesen kialakult állapotokból a vízpótlási állapotokra következtetni Ennek során azonban figyelembe kellett venni a két allapot közötti eltéréseket Az árhullámoknál kialakult allapotok két tényezőben tértek el jelentősen a majdani vízpótlási állapottól. Az egyik a vízpótlás folyamatossága, a másik a főmeder vízszintje. Az első hatására az ellapulás megszűnésével, a másodikra pedig az elszivárgás növekedésével kell számolni. Az árhullámok további elemzése során először azt határozlak meg, hogy a vízhozamok hosszirányú csökkenésében mekkora a két tényező részaránya Ezen belül a vízpótlás szempontjából leglenyegesebb adatokat, a telt főmeder esetén kialakuló szivárgási veszteségeket határozták meg A szivárgásokat illetően tehát a kétéves időszak vízbetáplálásának hidrometriai megfigyeléseiből kétféle vizállapot adataihoz jutottak Egyrészt folyamatos, de alacsony vízhozamú. ( 10-25 m3/ s-os) betáplálás és " üres" főmeder, másrészt rövididejű, de magas vízhozamú ( 60-165 m3/s-os) betáplálás és " telt" főmeder volt a vizállapotok jellemzője. A különböző állapotok szivárgási veszteségeire az ásványi ágrendszer fölötti, kb 33 km-es föági szakasz teljes ágrendszerén az alábbi értékek adódtak Időpont Betáplált Főmeder Összes veszteség B 9 fölött (csúcs)vízhozam állapota (Qv, m

J/s) (OH m'/s) 1993. VIII 10 üres 8 ( 80 %) 1994 VlI-VIIl. 2

4 üres 1S( 75 %

) 1993 VII 22. (120) telt 21(17.5) 30. (165) telt 27(16.3) 1994 IV 16 (60) telt 12(16.7) 19. (105

) teh 15(14.3

) Sainos az ásványi ágrendszerben igen hiányosak és bizonytalanok az adatok. Ennek ellenére bizonvosra vehető, hogy az alacsony betáplálásnál az ágrendszer végén teljes volt a veszteség , az árhullámoknál viszont volt elfolyó vízhozam A fenti adatok alapján a B 9-re összeösszefüggéseket dolgoztak ki a bukó felvizszintje (H m) és a vízhozama (Q i») ill a veszteségek ( Q

v) között 341