A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)
FELSŐ-DUNA SZABÁLYOZÁSI ÉS ÖKOLÓGIAI KÉRDÉSEI - KALMÁR ISTVÁN: A hullámtéri vízpótlás méretezésének hidrológiai alapjai
bukókat bizonyos átbukási szintig lebontották, a feliszapolódott szakaszokon kotrásokat végeztek A hullámtéri vizpótlás kedvező mértékű megoldására 1995 májusától a dunakiliti fenékküszöb megépítésével nyílt lehetőség A fenékküszöb által felduzzasztott vízből gravitációsan kivezethető az ú n Helena záráson keresztül változó mértékű vízhozam a hullámtéri ágrendszerbe A vízkivezetés a dunakiliti duzzasztóval szabalyozhato. maximuma az államközi megállapodás alapján 150 m" s lehet. A hullámtéri vizpótlás lehetőségének a megteremtésevei egyidejűleg meg kellett határozni a hullámtéri ágrendszernek a vizpótlással biztosítandó optimális vizallapotát Gondot okozott a vizpótlás megtervezésénél, hogy a vizállapot meghatározásában érdekelt hatóságok, szervek (természetvédelem, környezetvédelem, erdészet) a hidraulikai paraméterekre ( vízszintek, vízsebességek) helyenként egymással össze nem egyeztethető értekeket adtak meg. Vitatható volt továbbá, hogy a hullámtér szintjére egyetlen érteket határoztak meg, amivel állandóan azonos lett volna a hullámtér vízállapota. A sztatikusnál lényegesen kedvezőbb az u n dinamikus, a folytonosan változó vízállapot, hiszen természetes helyzetben is a főmeder vízjárását követő és folytonosan változó állapot volt az ágrendszer jellemzője Az eredetinek tekinthető természetes állapot visszaállítása nyilvánvalóan ma má nem lehet reális elképzelés Mivel a jelentősebb változások ill. szabályozások az 1960-as években kezdődtek, ezért az 1950-es években kialakult viszonyokat tekinthetjük a természeteshez még közeli állapotnak. Ha a vizpótlásnak az akkor kialakult vízállapotok biztosítása lesz a célja, akkor feltételezhető, hogy a lehetséges optimálishoz legjobban közelítő megoldás születik A hullámtéri ágrendszer műveinek a kialakítása végül a dinamikus vizpótlás lehetőségének a figyelembevételével készült, illetve még jelenleg is folyamatban van A rendszert műszakilag úgy alakítják ki, hogy az 1950-es évek vízjárásának hullámtéri vízállapotai rekonstruálhatók legyenek Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy Q-i dunai vízhozam esetén olyan hullámtéri vizállapot legyen mesterségesen kialakítható, amilyenhez hasonló az 1950-es években ugyancsak Q-i dunai vízhozamnál" természetes " módon kialakult Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok során először meghatározásra kerültek a jellemző dunai vízhozamokhoz, az 1950-es években tartozó vízszintek a Szigetköz fömedri szakaszán A meghatározás a pozsonyi állomás vízhozamainak és a két szigetközi állomás ( Rajka. Dunaremete) vízállásainak a kapcsolata alapján készült. A főmeder vízszintjeinek az ismeretében végül a hullámtér vízszintjeit lehetett meghatározni A dinamikus vizpótlás célja változó vízszintek előállítása, amely ugyancsak változó vízmennyiség (vízhozam) bevezetésével biztositható. A vizpótlás tervezésének legnehezebb kérdése, hogy egy adott vízszint milyen vízhozammal, esetleg milyen művi beavatkozással vagy korrekcióval biztositható Sajnos a hullámtéri ágrendszerben nem történtek korábban olyan mérések, amelyekből a vízszintek és vízhozamok kapcsolatára következtetni lehetne. A hidraulikai paraméterek ugyan számithatók a rendszer bármely szakaszára, de nem ismeretesek a rendszer várható veszteségei Különösen az " üres " főmeder, de a lecsökkent talajvízszintű Szigetköz felé is jelentős szivárgással, mint a vizpótlást erősen befolyásoló paraméterrel kell számolni. Az ágrendszerben várható veszteségek meghatározására a dunai elterelés óta végzett vízrajzi megfigyelések és mérések nyújtottak lehetőséget. Az ágrendszerben a vízszintmegfigyelő hálózat kialakítása még a dunai elterelés előtti időszakban megkezdődött. A gravitációs és szivattyús vízpótlások során kialakult vízszinteket már több szelvényben folyamatosan regisztrálták. A vízszintek megfigyelései mellett rendszeres vízhozamméréseket végeztek Ezekkel a megfigyelésekel és mérésekkel az 340
