A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - HORVÁTH VILMOS: Többcélú vízpótló és tájhasznosítási rendszer kialakítási lehetősége a Cserhát és környezetének vízvidékén

TÖBBCÉLÚ VÍZPÓTLÓ ÉS TA'JHASZNOSÍTXSÍ RENDSZER KIALAKíTASÍ LEHETŐSÉGE A CSERHÁT ÉS KÖRNYEZETÉNEK VÍZVÍDÉKÉN. Horváth Vilmos Környezetgazdálkodási és Közműtervező Kft. összefoglaló A Duna-TiBza vizpótló rendszer több évszázada - külön­böző intenzitással - időnként a szakmai és a laikus kö­zönség érdeklődési körébe kerül. A vizpótlás gondolata sok esetben egybeesett a hajózható csatornáéval, ami a dunai vízkivételt szinte kizárólag Budapest alá helyezte. A Zagyva-Galga nyomvonalon való kiépítés egy Vác aLatti vízkivételre támaszkodva kivételnek számított a kedvez­ményezett változatok között. A hajózás gazdasági háttérbe szorulása a vízpótlás meg­valósíthatóságának más nyomvonalait tárta fel, illetve koncepcionálisan ÍB más utakat jelölt ki. A vízpótlásra az elkövetkező hoBSZÚtávü időszakban nem a nagy-, hanem a kistérségi szemlélettel kell tekinteni, és a kicsiből kell a nagy felé haladni, az igények növe­kedésének megfelelően. Ez a címben vázolt problémakör e­setében azt Jelenti, hogy a Dunából kiemelt vizet - el­ső ütemben- a Tiszáig "el kell fogyasztani", másszóval azokat a vízgyűjtő területeket kell a vízpótlásba bevon­ni, amelyek közvetlenül a nagy folyókból nem láthatók el . Másfelől a probléma gazdasági oldalát tekintve olyan sokoldalú hasznosításokat kell megteremteni, amelyek jövedelmező megvalósítást és üzemelést tesznek lehetővé. 266

Next

/
Oldalképek
Tartalom