A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - ILLÉS LAJOS–KONECSNY KÁROLY–JUHÁSZNÉ VIRÁGH MARGIT: A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjének vízforgalma és vízgazdálkodása
5. ábra. A Lónyay vízgyűjtő sokéves természetes vízháztartása (1963-1993). Az éves csapadékmennyiségek, az evapotranspiráció, a lefolyás és a talajvízjárás egymással szoros kapcsolatban van, méghozzá olymódon, hogy a bekövetkezett változások időben eltolódva követik egymást. Amint az a 6. ábrán megfigyelhető, a csapadék 1982-től, a lefolyás 1983-tól, a talajvízszintcsökkenés 1984-től vált olyan mértékűvé, hogy a sokéves átlagértékek alá kerültek, tehát a folyamatok egy éves késéssel követik egymást. A viszonylag csapadékosabb 1989 és 1991 évek nem tudták ellensúlyozni az evapotranspiráció növekedését, ezért a lefolyás és a talajvízszintek továbbra is alacsony szinten maradtak. A csapadék, az evapotranspiráció és a talajon átáramló viz - mennyiségi arányukat tekintve meghatározó elemei a vízháztartásnak míg a felszíni lefolyás mindössze 2-12 % körüli részarányt tesz ki. Az összesített vízmérleg alapján az is megállapítható volt, hogy 1963-93 között évi átlagban 32 mm távozott el a felszíni vízmérlegből, döntő módón nyilvánvalóan szivárgás révén a mélyebben lévő felszín alatti vízrendszerekbe. A pliocén-pleisztocén képződmények határán lévő igen kis áteresztő képességű agyagos rétegek jelenléte miatt (vízzáró fekü) a felszín alatti vízforgalom vizsgálatánál a pleisztocén összletet önálló rendszernek tekintettük 249
