A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - ILLÉS LAJOS–KONECSNY KÁROLY–JUHÁSZNÉ VIRÁGH MARGIT: A Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjének vízforgalma és vízgazdálkodása

6. ábra. A vízforgalom elemeinek összesített idősorai (1963-1993). A Nyírségben a beszivárgó víz egy része oldalirányba az Ecsediláp valamint a Szatmári síkság területén párolgás útján valamint felszíni vízfolyások (Kraszna, Szamos) közvetítésével hagyja el a rendszert. A felszíni és a felszín alatti vízforgalom döntő módon a beszivárgáson keresztül függ össze egymással. A talajfelszínről beszivárgott víz egyrészt táplálja a mélyebb víztartókat, másrészt a folyóhálózaton keresztül távozik a felszín alatti rendszerből. E szerint figyelembe véve a (2) összefüggést a vízmérleg a következő módon is definiálható. Cs - (P+Lf+Lg) =B (6) ahol: a Cs, P, Lf, Lg jelölések ugyanazok mint a (2) összefüggés esetében, a B a mélyebb rétegekbe történő beszivárgás ± a mérési hiba. A mélyebb rétegek felszín alatti vizháztartási egyenlegének bevételi oldalát ebben az értelemben a B beszivárgási paraméter jelenti (32 mm). A B+Lg=59 mm érték közeli egyenlőséget mutat a talajvíztartóból számolt vízforgalom -50 mm/év körüli átlagos értékével A hibatag értéke A=+2-7 mm-re adódott, ami számos bizonytalansági tényezőt figyelembevéve elfogadható értéknek tekinthető, különösen ha figyelembe vesszük azt is, hogy a felszín alatti vízforgalmi egyenleg együttes hibájának is tekinthető. A Lónyay-föcsatorna vízgyüjtőfeltárási vizsgálata azt mutatja be, hogy a legnagyobb változások okozója a múlt század második felének vízszabályozó és lecsapoló tevékenysége volt, de jelentős hatást gyakorolt a vízforgalomra a XX. század eleji erdősítés is. Az utóbbi 2-3 évtized emberi beavatkozásai nem mennyiségi, hanem elsősorban vízminőségi változásokat okoztak ( felszíni és felszín alatti vizminőségromlás). 250