A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges módozatai

Az emberi tevékenységek közül főként a rétegvíz-termelésnek az 1960-as évektől lapasztalható növekedése az (5. ábra), amely leginkább befolyásolhatta a felszín alatti vízháztartási állapotokat. Ezen kívül a közvetlen talajvizkitermelés (főként öntözési célra), a földhasználatban bekövetkezett változások (pl. az erdővel borított területek növekedése), a vízrendezések és talán a bányaművelés játszott számottevő szerepet a mai állapot kialakulásában. millió m3 / év 5. ábra. A rétegvíz-kitermelés változása a Duna - Tisza közi hátságon 1931 - 1994 között (az 1960 előtti és az 1989 utáni értékek hozzávetőleges becslésen alapszanak) Nagyon lényeges körülmény rejlik a domborzati viszonyokban. A jórészt homoktalajokkal borított hátság és főleg annak legkiemelkedőbb részei fontos beszivárgást területek, ahol lefelé irányuló vízmozgás van (a rétegvíz szintje mélyebben van mint a talajvízé). Ez a terület jóformán csak a helyi csapadékból kap utánpótlást (csupán a Gödöllői dombság felől van némi horizontális vízpótlásra lehetőség), ezért a hosszú, évekig eltartó száraz időszakok alatt fokozatosan kiürül. A csekély csapadék a legfelső talajrétegben jórészt felemésztődik, a legszárazabb években szinte semmi sem jut le a talajvízig. Ezzel szemben az ún. föláramlási zónákban (itt a rétegvíz nyomásszintje magasabb, mint a talajvízszint) mindig van alulról fölfelé irányuló lassú vízmozgás, ami részben pótolni képes a fokozott párolgást. 19