A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

- a 17 %-nál meredekebb lejtőkön a padkás erdőtelepítés, - a vízmosások megkötéséhez műszaki és biotecnikai eljárások alkalmazása. Ahol olyanok a terep- és csapadékviszonyok ill. elegendő a vízmennyiség, ott víztározók (kétkazettás) létesítése célszerű, amelyek a hordalékfogáson túl kisebb öntözési igényeket (pl. ültetvények mikroöntözése) is kielégíthetnek. Az ilyen tározók emelik a táj esztétikai és üdülési értékét is. A deflációra érzékeny területeken szükséges a védófásítás, esetenként a talajvédó növényi szerkezet kialakítása. A Balaton vízgyűjtőjében jelentós területet foglalnak ei a savanyú kémhatású talajok, amelyeknek megjavítása (kémiai, mechanikai, biológiai) a termőképesség fokozása mellett növeli az erózióval szembeni ellenállásukat is. A Balaton három vízgyűjtőjét külön-külön említve a következő legfontosabb talajvédelmi feladatok jelentkeznek: Az északi vízgyűjt

ő legfontosabb feladata a történelmi borvidéken, a szőlő ültetvényekben a komplex talajvédelem megvalósítása. A szőlőtermesztésre, illetve gazdaságos szántóművelésre alkalmatlan területeken az erdősítést (kb. 4000 ha) és a gyepesítést (kb. 1000 ha) kell előtérbe helyezni. A déli vízgyűjtő

n legfontosabb feladat a művelési ágak racionális és talajvédelmi szempontok szerinti rendezése, a lejtős szántó területek talajvédelmének, a síkvidéki (homok, láp) területek defláció elleni védelmének a megoldása lenne. A vízgyűjtőben mintegy 5200 ha erdősítése és 2100 ha gyepesítése szükséges. A Nyugati vízgyűjt

ő lejtős területein a művelési ágak racionális és talajvédelmi szempontok szerinti elhelyezése keretében mintegy 8200 ha erdősítése és 8000 ha gyepesítése - 572 -