A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

válna szükségessé. A lejtős területű szántókon a talajvédelmi agrotechnika alkalmazása a fő feladat. A Balaton vízgyűjtőjében általában nagy gondot kell fordítani a környezetkímélő tápanyaggazdálkodásra. Kiadandó szervestrágyák és műtrágyák mennyiségének meghatározását talajvizsgálatokra és korszerű szaktanácsadásra kell alapozni. A trágyázás környezetszennyező hatásának csökkentésére ajánlatos a műtrágyákat a gyökérzónába lehelyezni. Kerülni kell a fagyos talajra, hóra való műtrágya kijuttatását - amely sajnos eléggé elterjedt -, mert a csapadékkal jelentős része eltávozhat. Ezzel kettős kár keletkezik, ugyanis elvész a növény számára és ugyanakkor jelentősen szennyezi a Balatont. A megfelelő időpontban, adagban és szakszerűen végrehajtott műtrágyázás a gazda részére kevesebb költséget jelent és csökken a Balaton szennyezése. Nagyon fontos, hogy a műtrágyák tárolása szakszerű legyen és a tárolóhelyről ne juthasson az a környezetbe. A szervestrágyázás, - mint mindenütt a vízvédelmi területeken - nem jelent önmagában környezetkímélő trágyázást. Ugyanis a szerves-P sokkal könnyebben mozog a talajban és a felszíni vizekkel együtt is mint a szervetlen foszfor, amelyik erősen kötődik a talajrészecskékhez. Ezért különösen fontos a szervestrágya adagok pontos meghatározása, a kiszórt trágya azonnali alászántása, továbbá hogy a trágya kezelése, tárolása szakszerű és környezetkímélő legyen. Gondot kell fordítani arra, hogy az elhullott állatok öszegyűjtésének, időszakos tárolásának, elszállításának és feldolgozásának korszerű rendszere kialakuljon. A jelenlegi, környezetre veszélyes dögkutakat meg kell szüntetni. 3.2 A foszforterhelés csökkentéséhez szükséges felső szi.gtú intézkedések A mezőgazdasági eredetű foszforterhelés c®ÖItíÍE«ilfités»si)reIk gyakorlati megvalósításához több felső szintű üjctíezlKedésre - 573 -