A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

vízminőségének helyzetét és tájékoztatás formájában javaslatot dolgozott ki a Kormány részére. A Kormány a tájékoztatót megtárgyalta és a 3274/1993. sz. határozatával elrendelte, hogy a KTM konkrét intézkedési tervet készítsen elő az ökológiai állapot védelme és a vízminőség javítása érdekében. Már korábban megállapítást nyert, hogy a minőségjavítás döntő tényezője - egyéb szennyezések mérséklésé mellett - a tó P terhelésének csökkentése, amely korlátozza a víz eutrofizálódását előidéző algák életfeltételeit. A vízminőség kellő mértékű javítása céljából az MTA javasolta, hogy 2010-ig el kell érni a biológiailag hozzáférhető foszforterhelés 33 t/év értékre (keszthelyi medence 6, szigligeti medence 15, szemesi medence 7 és siofóki medence 5 t/év) csökkenjen. Jelenleg a Balaton foszforterhelése mintegy 160-170 t/év amelyből a mezőgazdaság részaránya 25-30 % közötti értékre tehető. 2.2 A mezőga

zda sági <?r<?dgtű ggennyezés lényege A Balaton vizének eutrofizációját a vízben élő különböző élő szervezetek laigák, stb.I elszaporodása okozza. A Balaton, mint általában a sekély tavak, viszonylag kevés növényi tápanyag bejutására is igen érzékeny. Az algásodás szempontjából különleges szerepe van a foszfor tápelemnek, mert a foszfor mennyisége a limitáló tényező. Időszakosan előfordult nitrogén limitáltság is, de csak különlegesen nagy szennyezettségü időszakokban és elsősorban a keszthelyi öbölben. A nitrogén azonban nem válhat tartósan limitálóvá, mert ilyenkor gyorsan elszaporodnak a nitorgénkötésre képes algafajok (pl. kékalga). A cél még nitrogén-limitált esetben is a foszforszennyezés csökkentese, mert ez által az algák szaporodása foszforlimitálttá tehető. A Ba.laton foszfortartalmának legnagyobb része az üledékben - 565 -