A Magyar Hidrológiai Társaság XII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Siófok, 1994. május 17-19.)

található részben szerves, részben szervetlen vegyületek, ill. élő anyag formájában. Az évről-évre bejutó foszfor így az üledékben halmozódik. A tó időnkénti felkeveredése során lökésszerűen aktivizálódhat (ún. "belső foszforterhelés"). A Balatonba jutó foszfort eredete szerint két fő csoportra oszthatjuk: a talajerózióval a mezőgazdasági területekről a tóba mosódott, ill. a kommunális és ipari szennyvizekből, szennyvíziszapokból ill. a szemétből a tóba mosódott mennyiségre. A szervetlen foszforvegyületek is szilárd formájúak és csak kis részük van oldatban, mivel a foszforvegyületek közismerten kis oldékonyságúak. A Balaton vizének gyengén alkálikus kémhatása mellett a HjPO^" és HPO^- ionok közel azonos arányban találhatók a vízben. Mennyiségük a f olyadékf ázisbar. kicsi, mert erősen adszorbeálódnak. Ez is okozza, hogy az anyagforgalmi mérlegek szerint a tóba jutó foszfor 95 %-a a tóban marad és csak mintegy 5 %-a távozik a Sión keresztül. A mezőgazdasági eredetű foszfor jelentós része talajerózió, vagyis a víz útján szerves és szervetlen kolloidokhoz kötődve jut a Balaton vizébe. Mindebből egyenes a következtetés, miszerint amennyire csökken a talajerózió által elhordott talaj mennyisége, olyan arányban csökken a mezőgazdasági eredetű foszforterhelés is. Az erózió elleni védelemmel, vagyis a korszerű talajvédó gazdálkodással csökkenthető a területek talajvesztesége. A talajlemosódás megakadályozása mellett fontos kérdés a műtrágyázással és szervestrágyázással talajba hordott foszformennyiség megalapozottsága, a kijuttatás ideje és módja, továbbá i műtrágyák tárolásának ill. a keletkező szervestrágyák kezelésének a mikéntje is. "(A -